„Aki a túlerőt nem tiszteli, az nem hős, hanem bolond”. Ezzel a mondattal gondolt tisztelegni az 1956-os forradalmárok emléke előtt a nemzeti gyásznapon Somkuti Bálint hadtörténész, a szuverenitásvédelminek nevezett kutatóintézet munkatársa, majd a következő pillanatban elbattyogott a munkakönyvéért. A kettő között még szofisztikált egyet a Facebook-bejegyzésen, és onnantól már azt gondolta, „Aki a túlerőt nem ismeri fel, az nem hős, hanem bolond”, és még ezzel is csuklóból lebolondozta a forradalmárokat. Végül odáig jutott az okfejtésben, hogy „Aki a túlerőt nem tiszteli, az nem elsősorban hős, hanem bolond”, tehát körömszakadtáig védte szuverenitásának azt a nézetét, miszerint bolond, aki szembeszegül a túlerővel.
És mi még ezek után is megpróbálhatnánk méltányosak lenni, megkereshetnénk a fennköltséget abban az értelemben, hogy a túlerőt nem szabad alábecsülni, és hogy csodálatos esztelenség, isteni őrültség nekimenni a szovjethatalom tankjainak kalasnyikovokkal, de Somkuti nem szorul a védelmünkre. Ő azt gondolja, hogy „Milyen jó, hogy ’56-ban nem segítettek bennünket, mert lehet, hogy mi is úgy jártunk volna, mint az ukránok”. Itt már nincs mentség. Itt már az orbán balázsi mélységekben vagyunk. Orbán politikai igazgatójának a vélekedésénél, aki úgy tartja: Zelenszkij felelőtlenül védekezik, mert emberek halnak meg, és 56-ból kiindulva ők valószínűleg megadták volna magukat az oroszoknak.
Somkuti nem tanult se a múlt század, se az elmúlt hetek történéseiből. És ez messze mutat.
A kormánypártok hívei tankönyvi tudathasadásban vannak: ha a Nyugat förtelmes, gondolják (gender, migráns, rohadt Brüsszel), akkor a Keletnek van igaza,
Putyin a saját területét szerzi vissza, nem is Ukrajnával, hanem az USA-val vív proxyháborút, az ukránok öldösték a Donbász oroszok lakta városait, és különben is: Kárpátalja. Somkuti nem más, mint a Fidesz hangja. Tessék kihüvelyezni bármelyik propagandafej mondandóját. Ők csak Orbánt visszhangozzák. Ez az ő hazájuk. Árulják szorgosan.