gyerekkoromban
anyám gyakran megparancsolta
ürítsem ki a zsebeimet mert ő nem fog napestig kotorászni
épp elég hogy mosni kell
ilyenkor mindig előkerült
legalább három kavics
egy kőkemény tejkaramella
néhány biztosítótű
két-három gyöngyházfényű gomb
lepréselésre váró elfelejtett növénypotyadék
voltaképpen
egy teljes hét koppant az öreg fenyőasztal lapján
három kavicsot sokáig őrizgettem
meg voltam róla győződve hogy csak együtt érvényesek
amikor
egy kislány elkérte őket
ujjperceimet is neki adtam
vigyen mindent ami összetartozik
azóta üres zsebbel járok