Festett és gyűrt vásznak borítják be a Műcsarnok apszisát Šwierkiewicz Róbert (1942-2019) képzőművész Végtelen hal című kiállításán, mely a magyar avantgárd képzőművészet meghatározó alakjának színes világába vezet. A tárlat a művész sokoldalúságára koncentrál, mivel Šwierkiewicz a pályafutása alatt számos médiumban alkotott, így készítve festményt, grafikát és installációt, melyeket különféle technikákkal hozott létre. Rockenbauer Zoltán kurátor szerint az életművet nem is lehet bekategorizálni, de az kijelenthető, hogy a pop-art, az absztrakt expresszionizmus, a Fluxus és akcióművészet nevű irányzatok jegyeit viseli magán. Úgy látja, Šwierkiewicz munkássága azért jelentős, mert ezeket a hatásokat mind egyesítette a művészetében, illetve 1980 és 1984 között ő vezette az újpesti Mini Galériát, ahol amatőr alkotók munkáit állította ki.
– A kiállítás rendezésénél a fő szempont az volt, hogy a Műcsarnok apszisának a terét figyelembe véve monumentális munkákat állítsunk ki. És bár nem egy retrospektív tárlatról van szó, be akartuk mutatni az életmű fontos elemeit – mondta lapunknak Rockenbauer, hozzátéve, a Ludwig Múzeumtól ezért kérték el a művész egyik főművét, a Meteorológiai jelentés VII./IX. című festményt. Az alkotó 1984. július 13. és 21. között készített egy kilenc képből álló sorozatot: a váci görög templom kiállítóterében a vízsszintesen kifeszített, egymásra rétegzett kilenc vászonra folyamatosan csepegtetett piros, kék és fekete tust, a legfelső vásznat viszont minden nap ugyanabban az órában és percben levette és tovább alakította, majd félretette. A létrejövő művek az idő múlását mutatták, majd a vászonra az alkotó a rá jellemző folyóírásával a pontos dátumot és az aznapi időjárásjelentés adatait írta.
A tárlat a művész emlékezetes kiállításait is megidézi, például az 1994-ben a Kiscelli Múzeum templomterében rendezett Kelet kezd – Nyugat befejez címűt, melyen többek közt háromszög alakú, akrillal befestett vásznakat állított ki – a művek a jelen tárlaton a tér baloldali falán egy sormintát képezve kaptak helyet. Szintén látványos az apszisban felállított légballon installáció, melyet 1998-ban az akkor még a Budavári Palotában működő Ludwig Múzeumban mutatott be: konkrétan egy igazi hőlégballont állított ki, melynek oldalára neveket, szavakat festett, és felkerült rá egy felirat is: „A mi művészetünk elrághatatlan mamutcsont, örökké ízes rágógumi avagy hitkereső bánat”. A mű később ténylegesen szállt a levegőben is Csobánc felett, ahogy Japánban, Kjúsú szigetén is. – Nyilván nem fért volna el a Műcsarnokban a teljes mű, de sikerült azt megidéznünk annak eredeti, fűzfavesszőből készült kosarával, illetve a műről készült fotóprintekkel – mondja a kurátor.
A kiállítótér jobb oldalán a távol-kelethez kapcsolódó műveit láthatjuk, melyeken Visnu és Buddha is feltűnik absztrakt formában, vagy a felkelő nap, amely koromfekete, hamuszürke, lila és vörös színekben pompázik négy képen. – Šwierkiewicz a nyolcvanas évektől kezdve fordult a távol-keleti filozófiák felé, a kilencvenes években pedig sikerült kijutnia Indiába is, ami erősen befolyásolta a művészetét – mondja Rockenbauer. A művészettörténész szerint ezt mutatja, hogy az alkotó nemcsak maradandó anyagokból készítette a műveit, vagyis nem az örökkévalóságnak alkotott. Ilyenek például az úgynevezett Duna képei, melyeket a Kompkikötő-sziget felső végén festett 1992. augusztusában. A tárlaton elolvashatjuk a képek készítésének receptjét is. Šwierkiewicz a vásznakat először a Duna vízébe mártotta, majd abban festette meg azokat, aztán kiszárította a műveket. Ezután iszappal fedte be, majd a száradás után a töredezett közöket befestette, végül az egészet lemosta, a vásznakat pedig vakrámákra feszítette.
– Šwierkiewicz művészethez való hozzáállása teljesen ellentétes a nyugati felfogással, melynek lényeges eleme, hogy az alkotók időtálló műtárgyakat, festményeket, szobrokat hozzanak létre, melyeket aztán megpróbálunk konzerválni és óvni, illetve kanonizálni, vagyis beemelni a művészettörténetbe, a kereskedelem révén pedig áruba bocsátani. Az európai gondolkodás ezáltal ércnél maradandóbb alkotásokat hoz létre, Keleten viszont nem feltétlenül van így – mondja a kurátor, hozzátéve, Šwierkiewicz életműve ezért is jelentős, mivel az ő művészeti gyakorlatában a Kelet és a Nyugat találkozott.
Infó: Šwierkiewicz Róbert: Végtelen hal. Kurátor: Rockenbauer Zoltán. Műcsarnok, Budapest, 14. kerület, Dózsa György út 37. Megtekinthető január 19-ig
