Miközben Orbán Viktor a Fidesz-agitprop újabb korszakos fejlesztése nyomán ezúttal az EU versenyképességének úgymond rombolása miatt ekézi „Brüsszelt”, Szijjártó Péter, az Ukrajnát dúló Oroszország külügyminiszterére vetett érzelmes pillantások közepette, ezredszer is elismétli: Magyarország versenyképességének záloga az orosz gáz. Így azt gondolhatnók, Magyarország versenyképessége már rég elhúzott a rothadó, langyi, Soros-zombi, megalkuvó, önpusztító, szankciós, eső-kelő, összegészében mocsok-szar Nyugattól, és Gagarinnal száll tova az égben.
Csak hát azok a fránya tények, ugye. Amik persze a kicsorbult élcsapatot ma már egyáltalán nem zavarják, de attól még sajnos léteznek. Lapunk ugyanis az Eurostatnál megnézte, miként viszonyulnak a hazai céges energiadíjak a nyugatiakhoz (és a keletiekhez).
Elvégre a versenyképesség nem abban áll, hogy mondjuk egy norvég család felkerekedik és meg se áll Budapestig, mert itt rezsicsökkentett a gáz.
(Legalábbis míg bele nem futnak egy kurucos cirkószerelésbe.) Verseny a vállalkozások jóindulatáért dúl, amelyek könyökvédős irodistái folyamatosan méricskélik, hova települjenek az olcsóbb gyártás – a nagyobb profit – végett. Na és mit láttunk? A nyugati (és a keleti) államok 90 százalékában olcsóbb a céges energia. A migráns- és genderfluid svédeknél, vagy épp a legótvarosabb Soros-fészekben, Brüsszelben, a vállalkozások rezsije a hazai töredéke. Ráadásul úgy, hogy Putyin két éve elzárta az EU háromnegyedének gázcsapját, amazok gyorsan vettek máshonnan és most így olcsóbbak, mint mi, a nagyon versenyképes orosz gázunkkal. Ami miatt, Orbán, a teljes Nyugattal szemben, még Putyin szócsövévé is vált. Pedig, utóbbi, a jelek szerint a susnyásban mégis szállít gázt a háborúpárti Nyugatnak, nyilván a mi díjunknál olcsóbban, hisz tudjuk, baráti alapon háromszor annyi, plusz egy türk ölelés.
Ezúton követelem Nagy Mártontól, hogy, a benzinhez hasonlóan, a hazai, céges energiaárakat is szorítsa a környező államok átlaga alá! Le az árdrágítókkal!