Azt állította Orbán Viktor (Trump választási győzelméről, Facebook-oldalán), hogy a republikánus jelöltet börtönnel fenyegették, elvették a vagyonát, meg akarták ölni, szembefordult vele a teljes médiavilág, és mégis győzött.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem fenyegették börtönnel, hanem köztörvényes bűncselekmények miatt több eljárást indítottak és számos ügyben vádat emeltek ellene, egy ügyben pedig már a bíróság is bűnösnek mondta ki. A vagyonát senki nem vette el, továbbá nem meg akarták ölni, hanem egy magányos, húszéves fiú kísérelte ezt meg, a teljes médiavilág pedig nem fordult vele szembe, hiszen a legnézettebb hírtévé, a FoxNews végig őt támogatta, csakúgy, mint az üzleti körök lapjának nevezett Wall Street Journal, nem beszélve a leghallgatottabb rádióműsorokról és videópodcast-készítőkről. Mégis győzött.
Azt is állítja Orbán (a Kossuth rádióban), hogy „az Egyesült Államok elnöke Magyarország barátja, és ez olyan gazdasági lehetőség, ami korábban soha nem állt fenn”.
Ezzel szemben a tény az, hogy sokszor fennállt, hiszen a rendszerváltás idején George Bush, aztán nyolc évig Bill Clinton ugyancsak Magyarország barátja volt, sőt Bush fia is jó viszonyt ápolt a Gyurcsány-kormánnyal, ha Orbánnal nem is. Igaz, Obama és Biden elnöksége alatt romlott a viszony, de ez nem rajtuk múlt. Orbán jól meg is büntette érte Amerikát.
Azt állítja továbbá a miniszterelnök, hogy „egészen kiváló koponyák is képtelenek a magyar önérdeket kiindulópontnak tekinteni, állandóan máshoz akarnak igazodni, valaki más mellé akarnak lecövekelni, oda akarják kötni a lovukat. Szerintem így nem lehet.
”Ezzel szemben a tény az, hogy csakis így lehet, mert éppen az a magyar önérdek, hogy stabil kapcsolatrendszerünk legyen, megbízható gazdasági és katonai szövetséggel, máskülönben nem leszünk képesek a magyar érdekeket érvényesíteni. Mintha Orbán is ezt csinálná – ellentétben azzal, amit mond –, odakötve lovát Trumphoz, Putyinhoz és Hszi Csin-pinghez. Csakhogy három helyre kötni azt a lovat biztos nem lehet. Főleg, hogy egy negyedik helyre vagyunk földrajzilag is bekötve: az Európai Unióhoz. Még.
Azt is állította ezenkívül Orbán (szintén a rádióban), hogy „mi vagyunk a lázadók, ezért büntetnek meg minket Brüsszelben, ezért akarnak velünk fizettetni. (…) Ez a küzdelem, amit folytatunk. De hát egyelőre, jelentem, sikeresen tesszük”.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem teszik sikeresen, mert az EU továbbra is befagyasztva tart 20 milliárd eurónyi támogatást, az Európai Bíróság ítéleteinek végre nem hajtása miatt pedig további százmilliókat von le tőlünk. Ha ez a siker, milyen lesz a kudarc?
Azt is állította Orbán, hogy „a családoknak Magyarországon a legolcsóbb a gáz meg az áram; ez egy olyan hatalmas versenyelőny Magyarország oldalán, amit az ember nem is tud felmérni”.
Ezzel szemben a tény az, hogy ez Magyarország számára versenyhátrány, hiszen a mesterségesen alacsonyan tartott energiaárakat az állami költségvetésből, illetve a vállalkozásoknak megszabott magasabb energiaárakból kell kigazdálkodni. A magyar családok életszínvonala pedig még így sem versenyképes. Hogyhogy?
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
