felsőoktatás;kortárs művészet;CEU;

- Amikor a kortársak közel jönnek

Rendhagyó és hazánkban unikális edukációs programot nyújt a Kontextus Program, a Független Képzőművészeti Tanszék és a CEU Demokrácia Intézetének ingyenes interdiszciplináris műhelye. Szeptember óta kéthetente egy délutánon át a Nádor utcai épületben zajlik a képzés, melyre a felsőoktatásban tanuló hallgatók szaktól és évfolyamtól függetlenül pályázhattak. A legutóbbi programon a dezinformáció, intervenció és a cselekvés kurrens témáit járták körül különféle művészi megközelítésekből, a dokumentumfilmtől a közösségi színházon, performanszon át a köztéri szobormustráig. Előkerült egy Fidesz-akció is 1988. november 7-éről, még a szervezet liberális régmúltjából, amivel kapcsolatban a hallgatók konfrontálódhattak az élő történelem különböző aspektusaival, (dez)információs felületeivel is.

Menesi Attila képzőművész 2013-ban kortárs művészek bevonásával indította el a Független Képzőművészeti Tanszéket azért, hogy az utánuk következő fiatal generációnak meséljenek a munkájukról és arról a tágabb értelemben vett kultúrpolitikai közegről, amelybe idővel ők is megérkeznek.

A Független Képzőművészeti Tanszék feladatának tekintette azt is, hogy előadásokkal, műhelymunkákkal, közös művészeti projektekkel és akciókkal felhívja a fiatalok figyelmét a társadalmi ügyek iránt való elkötelezettségre. A program idén ősztől Kontextus Program néven a CEU Demokrácia Intézetben működik, mert

mint a képzőművész a Visszhangnak elmondta, az állami (és modellt váltott) egyetemek felől már se igény, se nyitottság nincs erre a köznevelési programra (sem „ellenpedagógiára”), 

pedig korábban különösen a vidéki intézményekben örültek a felkínált lehetőségnek és a kortárs művészek látogatásának.

Ha több ember lakik egy háztartásban, csak egynek lenne a feladata a romeltakarítás? Apró lépésenként ugyan javul a helyzet az otthoni munkamegosztás terén, de átlagban a házimunka több mint kétszeresét még mindig a nők végzik. Elvárható vajon egy szülni induló édesanyától, hogy még a párja étkezéséről, vasalt ingéről is ő gondoskodjon? De egyáltalán: elvárják ezt tőlünk a férfiak, vagy inkább mi, nők nem merünk, nem akarunk kilépni a tradíció és a hozott mintáink béklyójából? Egy kismamáknak szóló, többeket kiakasztó kiadvány kapcsán Králik Emese arról gondolkodik, vajon miért nem akar kikopni a hazai közgondolkodásból az a félreértés, hogy a nő a négy fal között egy háztartási biorobot, a férfi meg egy életképtelen anyámasszony katonája.