Arra ugye emlékszünk, amikor a Fidesz választások előtt óriásplakátokon ellenzéki politikusokat háborúpártinak, sorosistának, dolláron megvásároltnak hirdetett? Vagy arra, hogy kormányzati köldökzsinóron éldegélő médiumokban talán egyszer sem sikerült kimondani a Karácsony nevet anélkül, hogy elé ne tették volna: “alkalmatlan”? Az ő szemszögükből nézve természetesen mindez puszta tájékoztatás volt. Mifelőlünk nézve meg sima manipulációs kísérlet. És lám, éppen ezt a szót használta a napokban szalagcímben a Magyar Nemzet, csak ezen a felületen a kormánypártokkal kritikus közvélemény-kutató cégeket vádolták vele. Pontosabban azt állították, hogy a nevezettek manipulálják a közvéleményt, a megtévesztés kimunkálása céljából kerekasztalt alakítottak, ott szokták megbeszélni, hogyan lehetne számokkal lehúzni a Fidesz támogatottságát, felemelni a Tisza Pártét, meghajlítva ezzel a valóságot.
Egy régi karikatúra szokott eszembe jutni az ilyen helyzetekről. Ha jól emlékszem, a kép egy várat ábrázolt. Ezt a bentiek pompás palotának, az ellenséges kintiek koszlott romhalmaznak írtak le, önmagát pedig mindkét csapat hősies harcosnak, ezzel szemben a másik társaságot alávaló csalónak titulálta. Nos, valahogy így képzelhetjük el azokat a megmondóembereket, akik kifelé kiabálnak a Fidesz biztonságos bástyái mögül. Arról a helyről, ahol úgy vélik, hogy az einstandolt, rövid pórázon tartott központosított sajtó a kiegyensúlyozott tájékoztatás, a gátlástalan karaktergyilkosság csupán a valóság feltárásának, a harácsolás meg a kormányzásnak a szinonimája.
Nem lelem a forrását, kitől származik a gondolat, de egyet tudok értek az illetővel: ezt az országot valóban Kurt Vonnegut, George Orwell, Bohumil Hrabal és Örkény István együtt írják atom részegen egy útszéli fogadóban.