A nemzetközi pénzmosás és mindenféle korrupció mintaországával, Panamával áll egy szinten a magyar jogállamiság – derült ki a World Justice Project (WJP) nemrég kijött jogállamisági indexéből. Az táblázatban zölddel jelölik azokat a helyeket – ilyenek elsősorban a skandináv régió országai –, ahol az emberek leginkább jogbiztonságban, kiszámítható szabályok között élnek, míg a lista végén pirossal azokat – Venezuela, Afganisztán –, ahol a nap végén örülnek, ha élnek. A 2024-es eredmények azt mutatják, hogy a világ 142 országának jó része némileg belesüppedt az autoriter mocsárba, Magyarország ellenben gyakorlatilag szabadesésben van. Tíz év alatt cirka negyven hellyel esett a 73. helyre, amely a színskálán véletlenül pont a narancsszínű tartományba esik. Megjegyzendő: más EU-tagállam nincs a narancszónában, így mára a korábban régiós sereghajtó Bulgáriában is erősebb a jogállamiság, mint itt.
A kormányhívőknek ez persze nem mond semmit. Az egészet elintézik azzal, hogy a WJP „sorosista”, ahogy nekik nyilván Soros áll a Világbank, a Bertelsmann meg a fél tucat nemzetközi szervezet mögött, amelyek évek óta adnak ki ilyen összehasonlításokat – nem mellesleg Magyarország ott sem tündököl, mindegy, majd következő házi dolgozatában lesújt rájuk a lánczitomi. A kormány beszélő fejei meg nagy szemforgatva elmagyarázzák a köztévében, hogy ezek az indexek „nem reprezentatívak”, mivel jellemzően jogász szakértők, vállalatvezetők véleménye alapján állítják össze. Ami amúgy tény. Tényleg nem Feri bácsit és Mari nénit kérdezik meg Pusztacudarról, hogy tízes skálán miként látják a civil participáció helyzetét a hazai jogérvényesítésben.
Az undorító, elitista megközelítés magyarázata igen egyszerű: ezek az indexek a tudáselitnek készülnek. Például befektetőknek. Akik az átlagválasztóval szemben felfogják az összefüggést, hogy ahol egy parazita uralkodó réteg lenyúlhatja a nép magánnyugdíj-megtakarításait, trafikjait, földjeit, ott vele sem fognak másként bánni. Mondjuk lehet ő Harvardon végzett közgazdász, de az kutyafülét se ér, ha itt a miniszterelnök úr pereputtyából valaki egy nap beslattyog hozzájuk strandpapucsban (megtörtént eset), hogy akkor ő az új üzlettárs, ha akarja, ha nem, a befektető meg rohangálhat védelemért, ahová akar, a gyanúsított nevét hallva a rendőrség, ügyészség rutinosan játssza a hülyét.
Ez persze nem feltétlenül azt jelenti, hogy az ilyen befektető világgá szalad, csak jóval nagyobb kockázati felárat állapít meg, rövid távra tervez, üzleti terveibe beépít alkotmányos költséget, lopási hányadot, a lehető legprimitívebb munkafolyamatait szervezi ide ki, a profitot meg azonnal kiviszi. Nagyjából ezt hívják karvalytőkének, amely rövid és középtávon papíron ugyan gyönyörű GDP-adatokat is produkálhat, hosszú távon viszont az ország biztos lerohadásának és elszegényedésének garanciája.
Merthogy a „nem reprezentatív” jogállamisági indexek valahogy nagyon is együtt mozognak az objektív reálbérindexekkel és más jóléti mutatókkal. Ahol erős a jogállam, ott az embereknek több pénze marad, ahol meg diktatúra felé araszol az állam, ott egyre kevesebb. Ilyen egyszerű ez.