Nagyon úgy fest, hogy Magyar Péter az a fa, amit a Fidesz egykor magának ültetett. Útszéli szélfogónak szánta, most viszont látványosan totálkárosra töri magát rajta. Komoly fogadásom lenne arra, hogy a Magyar Péterrel szemben legújabb karaktergyilkos kampánynak semmiféle, népszerűségi mutatókban lemérhető hatása nem lesz.
Magyarországon Orbán építette fel az igazságon túli, hívők hiedelmeire építő populista világ kereteit. A dolog leglényege, hogy a modern világ túllépett az emberi értelem határain, a cogito ergo sum kora véget ért. Életünk zöme immáron csupa olyan kütyü között zajlik – okostelefon, laptop – amit használunk, ám legtöbbünknek esélye sincs rá, hogy akár csak megközelítőleg is racionálisan megértsük a kütyük alapműködét leíró pl. kvantumelméletet.
Ugyanígy a közélet is irgalmatlan bonyolult, jogi instrumentumok, gazdasági folyamatok, dupla-tripla beszédek, szimbólumok rejtelmes kvantumvilága lett, a hírzuhatagban a választói tömegnek immáron esélye sincs racionálisan dönteni.
A tömegdemokráciák korábban a politika szükségszerűen fajult populizmussá, a deduktív gondolkodás szerepét pedig jobb híján átvette a politikus személyiségbe vetett hit, a szakpolitizálás eszköze pedig így a karaktergyilkosság lett. Ami a populizmus tarolását arisztokratikus értetlenséggel néző óellenzékkel szemben itt is iszonyatosan jól működött, hovatovább Orbán egyik fő exportterméke lett ez a technológia.
Magyarország azonban ismét a világ előtt jár: itt most jött valaki, aki láthatóan jól ismeri ezt a módszert és képes ellendózissal semlegesíteni a mérget. Persze mondhatjuk: az ellenméreg is csak méreg. A politika válhat egymást elefántcsonttoronyból karaktergyilkolászó elitek állóháborújává. Persze idővel az elitek eljuthatnak arra a felismerésre is, hogy a karektergyilkosság immáron fittyfenét sem ér. Naív vagyok, tudom.