- „Csak emberi alkotók” nyerhetnek Grammyt

Nyilvánosak a 2025-ös Grammy hivatalos jelölései. Jól jelzi az idők változását - a MI berúgta az ajtót - hogy az Akadémia fontosnak érezte hangsúlyozni, „csak emberi alkotók” nyerhetik el a zeneipar legmagasabb kitüntetését. 

A zenében hangsúlyt helyeztek az árnyaltabb szórásra, a hagyományos és kortárs r&b-t és soult megkülönböztetik, egyikben ott van albumok közt a Taj Mahal Sextet jegyezte Swingin’ Live at the Church In Tulsája, a másikban pedig Joe Bonamassa Blues Deluxe Vol. 2-je Az american roots song listáján bukkanhatunk Mark Knopfler az Ahead of the Game-jére, és a korai hot jazz előtt tisztelgő a regional roots music kategóriába került a New Orleans Jazz & Heritage Fesztiválon felvett Big Chief Monk Boudreaux & The Golden Eagles koncert. A purista műfajokat szétválasztó gyakorlat követőinek világos az üzenet: a rekord jelölést, 11-et besöprő Beyoncé Cowboy Carterét a country albumok, a Ya Ya-t pedig az americana performance-ok között találjuk, Norah Jones Visions-e pedig ott feszít a tradicionális pop vokál albumok közt.

Ha igaz, hogy jobb szerencsésnek születni, mint gazdagnak, akkor legpraktikusabb, ha az esélylatolgatásnál a profi hazárdőrök módszerét követjük. Mire „fogadjunk”? Tétre, helyre vagy befutóra. Tét esetén, mikor a győztest kell eltalálni, az „utolsó Beatles-dal” az esélyes. Egyidősek ők a Grammy-vel, az év lemezét soha nem nyerték el – majd most. Egy eredetileg félretett demóról levették Lennon hangját, még Harrisonnal próbálták a hangzást frissíteni, de most 20 évvel az ő halála után a MI segítségével összemixelték a három idősíkot. Ez becsalogathatja John Lennon szellemét az arénába. A riválisok közt ott szerepel Beyoncé „Texas Hold ‘Em”-je, de egy posztumusz díjnak jó a szorzója. A rock lovagrend tagjai, a Rolling Stones 80 felett kicsit megfogyva és némileg megtörve amerikai klubokban promotálva letették az asztalra a Hackney Diamonds-t, komoly aspiránsok a legjobb rock albumok között.

Befutó tipp esetén az első és a második helyezettet kell pontosan eltalálnunk. A legjobb instrumentális jazz albumok esetében voksunkat tegyük Lakecia Benjamin Phoenix-ére. Láthattuk magyarországi premierjén a Fesztivál Színházban milyen elementáris könnyedséggel játszott Coltrane-t a „Pursuance: The Coltranes” című albumáról szemezgetve. A legjobb jazz performance kategóriában Samara Joy Twinkle Twinkle Little Me-jére érdemes koncentrálnunk. Első fellépésén nálunk a Bartók Tavasz keretében a MOMkultban száz percben és két ráadással tökéletesen igazolta a kandidálás jogosságát. Akkor Jamie Krents-et, a Verve főnökét idéztem: „Ő egy átlagos fiatal, aki történetesen világklasszis énekesnő” – ezért szerepel a Joyful Holiday című ópusza is a legkiválóbb jazz vokál albumok közt. A helyre fogadásnál elég a jelöltnek a dobogón végeznie. Ez garantált a kortárs instrumentális albumok közt szereplő Béla Fleck Rhapsody In Blue-jánál (jelölték a legkiválóbb hangszerelések közt is). Most is tartom, amit akkor a beszámolóban írtam: „Sajnálhatja a Müpa, hogy nem rögzítette a produkció koronagyémántját, Gershwin „Rhapsody in Blue”-jának szellemesen áthangszerelt változatát az első szet végén - nézettségi rekordokat dönthetnének vele a YouTube-on”.