November 13-án a jugoszláv válogatott 6-4-re nyert Bukarestben a románok elleni vb-selejtezőn. Safet Sušić, aki egy hónappal korábban Budapesten, a Gujdár – Török Péter, Kocsis István, Kereki, Tóth József – Nyilasi, Pintér, Tóth András – Fazekas, Törőcsik (Zombori), Várady összetételű magyar válogatott 4-3-as győzelme alkalmával mutatkozott be a kékek nemzeti csapatában, második címeres mezes bevetésén ellenállhatatlanul futballozott, középpályás dirigensként három gólt szerzett, és minden „jugó” támadásban benne volt. Nem csoda, ha utóbb a Parc des Princes nagyhercege vált belőle a PSG-nél Párizsban; szédítő technikáját talán még évekkel később is emlegették a kicselezett, kipasszolt, kiütött románok, akik között megannyi magyar volt: Bölöni László, Krizsán Zoltán, Szatmári Sándor, Vígh József a pályán, a szövetségi kapitány Kovács István a kispadon.
Ez történt vasárnap. Majd szerdán az NB I-ben a Videoton legyőzte az Újpestet. Hiszik vagy sem: 6-4-re.
Volt 6-0 is. Az 56. percben. Fazekas László, Törőcsik András, Tóth András, Zámbó Sándor ellen… Azok, akik a rádiós körkapcsolásból értesültek az állásról, azt gondolták, nyilván nem a „Vidi” rúgott ennyit, hanem berúgott a riporter. Pedig tényleg 6-0 ragyogott a sóstói sporttelep eredményjelző tábláján. A nagyüzemi termelést Burcsa Győző kezdte, Szabó József folytatta, majd Kovács József, „a fehérvári Beckenbauer” menthetetlenül bevarrt egy szabadrúgást, a szünetben 3-0-ra vezettek a házigazdák.
Aztán Tieber László a második félidő első tizenegy percében bevágott újabb hármat. Először elvette a labdát Sarlós Andrástól, akinek Kék Duna borozója évtizedekig az újpesti labdarúgók legkedveltebb találkahelye volt; másodszor mosolyogva megköszönte, hogy lesről elengedte Hámori László játékvezető és partjelzője; harmadszor elegánsan átemelt az alaposan megszórt Rothermel Ádámon. Az újpesti kapus 4-es osztályzatot kapott, de nem az ő érdemjegye volt a legrosszabb, mert Tóth Józsefnek csupán 1-es dukált, a balbekket ugyanis – nem feltétlenül irodalmi szövegért – 4-0-nál kiállították.
Az addig – tizenegy fordulón át – veretlen lila-fehéreket hovatovább két számjegyű vereség fenyegette, ám a Hámori, Zámbó kettős közbelépett: előbbi kompenzált, és adott két tizenegyest – a fehérváriak szerint kegyelemből –, az utóbbi meg két finom gólpasszt. Így a létszámhátrányban futballozó Újpest, amelyben Fazekas szintén mesterhármast ért el, 6-4-re felzárkózott.
Mire kitört a botrány.
A Szabó és Tieber teljesítményét egyaránt 9-essel honoráló Népsport azt jelentette: „Sajnos, ez a nagyszerű Videoton-győzelem is kevés volt ahhoz, hogy a nézők sportszerűen viselkedjenek. Megállás nélkül szidták, gyalázták Hámorit, aki pedig nemcsak a Videoton, hanem a Dózsa terhére is tévedett. Dicstelen befejezése volt a rangadónak, hogy a mérkőzés után sok néző újabb szitkokkal várta a játékvezetőt. Vajon mit tettek volna akkor, ha a Videoton kikap?”
Erről azonban nem lehetett szó, már csak azért sem, mert a fehérvári csapat azon az őszön 5-1-gyel küldte haza a Szegedet, 3-0-val a ZTE-t, 6-0-val a Szombathelyt, 5-3-mal a Dunaújvárost, és 5-2-vel tette helyre a városi vetélytárs MÁV Előrét. Gólkülönbsége az Újpest-meccs után 38-20 volt az NB I-es mezőny magasan legtöbb góljával, melyek közül a Tieber (11), Májer Lajos (7), Burcsa, Szabó (6–6) négyes harmincat ért el.
A Dorogról igazolt, huszonegy éves Szabó egy csapásra befutott, Csongrádi Ferenc mozgása pedig felért a csodával, mert a középpályásnak egy évvel korábban gerincműtétje volt, ám úgy játszott, mintha csak álmodta volna a korántsem kockázatmentes operációt.
A Videoton kvalitásait tanúsította az is, hogy a tobzódó győztes az Újpest felnyársalása előtt 3-0-ra nyert a Ferencváros vendégeként. A Képes Sport ekképpen tálalta a meglepetést: „Hogy miért verte 3-0-ra a Videoton az Üllői úton az FTC-t? Mert a végén három holtbiztos gólhelyzetet elügyetlenkedett...”
A sóstói gólparádé után az Esti Hírlap azt írta: „A hazaiak hetven percig egészen magas színvonalú, friss, ötletes, vérbő, káprázatos csapatjátékot varázsoltak a pályára. A mérkőzés színvonalát csak emelte, hogy a Dózsa sem játszott alárendelt szerepet. A gólokat Rothermel indiszponáltságából és védelmi hibákból kapta.”
A Népszavában ez látott napvilágot: „A hazaiak azt csináltak, amit csak akartak, alig ütköztek ellenállásba. De 6-0 után a Videoton teljesen érthetetlenül leállt, s ez megbosszulta magát. Ekkor a Dózsa játszott nagy fölényben, és zsinórban négy gólt lőtt.”
A Népszabadság szerint „az Újpesti Dózsa szinte csak vergődött a pályán, és feledtette, hogy hosszú éveken át a legjobb magyar csapat volt”.
A Képes Sport arról számolt be: „Az ember hajlamos túlzó dicséretekre. Jelen esetben azonban nem érez lelkiismeret-furdalást, amiért mélységes elismeréssel gratulál a Videotonnak sorozatos bravúros szerepléséért. Az Újpest elleni 6-4 után még Mészáros József, az MLSZ ellenőre (az FTC korábbi kiváló labdarúgója, majd edzője – a szerk.) is ezekkel a szavakkal fejezte ki csodálatát: »Ilyen nagyszerű mérkőzést az utóbbi húsz évben nem láttam.«”
Lantos Mihály, az Aranycsapat vb-ezüstérmes balhátvédje, a Videoton edzője így kommentált: „Totális futballt játszottunk, labdarúgóinkban megvannak az ehhez szükséges adottságok. A 6-0 után történtekről nem akarok beszélni. A játékvezető ténykedéséről sohasem mondok véleményt, most sem. Játékosaim teljesítményéről csak a legnagyobb elismeréssel szólhatok.”
A mester az egész őszi szezonban kitűnőnek ítélte labdarúgói produkcióját, mert Kovács Lászlót, Nagy III Jánost, Kovács Józsefet, Fejes Gábort, Végh Tibort, Burcsát, Májert valamennyi mérkőzésen játszatta, Tieber is csak egy meccset mulasztott. Az első osztályban a Videoton szerepeltette a legkevesebb futballistát, mindössze tizenhatot, s közülük hárman – Disztl Péter, Czeczeli Károly, Szalmásy Tamás – háromnál többször nem léptek pályára, azaz Lantos rendszeresen tizenhárom játékossal számolt.
A 6-4-es eredmény huszonkét év elteltével fordult elő újra a magyar bajnokságban: 1955. május 11-én a Honvéd győzte le ennyire a Dózsát. A pesti rangadón az újpestiek szűk fél óra múltán 3:0-ra vezettek, innen fordított az ellenfél, amelyben ugyanúgy a balszélső volt a legeredményesebb, mint 1977-ben: Czibor Zoltán mesterhármast ért el, akárcsak Tieber Fehérváron.
A Népstadionban rendezett bajnoki további különlegessége volt, hogy – miután a két gólt szerző Szusza Ferenc tizenegyesét Faragó Lajos kivédte, de közben megsérült a keze – az utolsó percekre Puskás Ferenc állt a Honvéd kapujába. A beugró őrnagy nem kapott gólt.
Arról nem szól a fáma, hogy a háló előtt ért-e egyáltalán labdához.
VIDEOTON–ÚJPEST 6-4 (3-0)
Bajnoki mérkőzés, 1977. november 16., Székesfehérvár, 12 000 néző. Jv.: Hámori.
Videoton: Kovács László – Nagy III, Kovács József, Fejes, Végh – Nagy II (Karsai, 64. perc), Csongrádi, Burcsa – Májer, Szabó, Tieber.
Újpest: Rothermel – Viczkó, Dunai III, Sarlós, Tóth József – Schumann, Zámbó, Tóth András – Fazekas, Törőcsik, Nagy.
Gól: Burcsa (18.), Szabó (25.), Kovács József (33.), Tieber (48., 50. és 56.), Fazekas (69., 71. és 87., az első és a harmadik 11-esből), Nagy (81.).
