Heti abszurd;

- Heti abszurd: Több fényt a magyar demokráciába!

A november álmatag, szürke politikai köde úgy borult a héten hazánkra, akár zúzmara meg a szmog, amitől még az újonnan telepített nap­elemek se működtek. Az áram ára Európa-szerte hirtelenjében a sokszorosára szökkent, hazánk uniós csúcsra tört. Ami Gulyás Gergely kormányszóvivő szerint csak azért nem álhír, mert van statisztika, ami ezt alátámasztja, csak épp annak nincs jelentősége. 

Tehát gyakorlatilag mégiscsak álhír, tette hozzá a kormányinfón, ugyanis a lakosság számára nálunk a legolcsóbb az áram, sakk-matt.

No de, miután a hőerőműveinkben épp karbantartás van, a balkáni vízerőműveknél meg aszály, nincs mit megvenni a szerbektől, egyszerre a hiány is akkora lett, hogy hétfőn a vésztartalék olajos-gázolajos áramtermelőket is bekapcsoltatták. Bár ebbe most még csak a nagyipari felhasználók gebednek meg, mielőtt azt hinnénk, majd megvéd minket ettől a Gulyás által megidézett rezsimágia, jobb, ha tudjuk, idővel ez is lecsorog a termékek, szolgáltatások árába.

Már a rossz időt is mi fizetjük, de hát tetszettek volna hamarabb gondolni a zöld beruházásokra meg a fenntarthatóenergia-stratégiára, pedig az akkugyárak most még csak nem is működnek fullon, nem duruzsol még a BYD, sem a BMW, hogy jövőre az ígéretek szerint az Unió harmadik leggyorsabb gazdasági növekedését produkáljuk, megelőzve az összes közép-európai országot.

Ha áram van, minden van – idézhetjük a mondást, de mi van, ha nem gondoltak mindenre előre, akiknek kellett volna?

Egy pillanatra itt magunk elé képzelhetjük Orbán Viktor közönségét a bakui ENSZ-klímacsúcson, ahogy a magyar miniszterelnök sukár magabiztossággal magyarázza a szakembereknek, hogy még nagy szükség van a kőolajra, földgázra és az atomenergiára is, mert „a klímapolitikánkat körültekintő megfontolásnak és józan észnek kell vezérelnie, nem pedig ideológiának, túlzott riadalomnak vagy pániknak.” Közben meg itthon a helyzet az, ami, egyesek röhögnek, mások (például a dán kereskedők, lásd a Válasz Online cikkét) jól keresnek a magyarok csacskaságán. A meghirdetett „gazdasági semlegességen” meg az új gazdaságpolitikán, amivel tele vannak az óriásplakátok meg a postaládáink, miközben az államadósság helyett – melynek kamataira is többet költenek, mint családtámogatásra – csak a GDP-növekedésünk zsugorodik.

Martin Wanda békéscsabai születésű, jelenleg Londonban élő Junior Prima-díjas magyar fotográfus világhírű magazinoknak, lemezkiadó cégeknek és divatházaknak készíti portréit. A kamerája előtt pózolt már Mihalik Enikő topmodell, Iggy Pop és a kaliforniai rockzenekar, az Eagles of Death Metal  is. Személyes képsorozatain a mai kelet-londoni éjszakai élet meglepően hasonló módon elevenedik meg, akárcsak édesapja, a szintén fotóművész Martin Gábor analóg fotóin az 1970-es évek Békéscsabája. Akár egy backstage-ben fotóz, akár kint a Hortobágyon, mindig belecsempész egy kis rock ’n’ roll virtust is a képeibe.