Története legsikeresebb szezonja után nem várt fordulatot vett a mosonmagyaróvári női kézilabdacsapat, amely tavaly még bronzérmet szerzett az NB I-ben, legyőzte a Bajnokok Ligája-címvédő Győrt, az Európa-ligában pedig negyeddöntőig jutott. Az örömmámor azonban nem tartott sokáig az osztrák határ tőszomszédságában.
Szemerey Zsófi és Pásztor Noémi is távozott a klubtól, ez azonban önmagában még nem indokolta volna, hogy a közelmúlt sikercsapata kilenc bajnoki meccs után már hat vereséget szenvedjen el. A zúgolódás persze hamar megindult, a szezont megelőző szurkolói ankét kis híján botrányba fulladt, ez pedig később odáig eszkalálódott, hogy a klubvezetés lemondott.
Ami ezután történt, csak olaj volt a tűzre, Horváth Péter elnökké választása még inkább kiverte a biztosítékot a városvezetésnél, a szponzornál, a szurkolóknál, de még a kézilabdázóknál is. A Mosonmagyaróvár játékosai a DVSC elleni találkozó elején Horváth elleni tiltakozásuk jeleként nem kezdték meg a játékot, illetve kétszer is az ellenfélnek adták át a labdát, a debreceniek támadásaihoz mozdulatlanul asszisztálva, 2-0-s hátrányba hozták magukat. Végül pont ez a két gól hiányzott, a vendégek 31-29-re győztek.
A Magyar Kézilabda Szövetség ráadásul fegyelmi eljárást indított az ügyben, ami rámutat arra a kérdésre, a játékosoknak van-e beleszólásuk, ki vezesse a klubot, vagy legalábbis ily módon kifejezhetik-e véleményüket? Úgy tűnik, Mosonmagyaróváron felcserélődtek a szerepek.
A szurkoló szurkoljon, a játékos játsszon, a vezetőség pedig teremtse meg a szükséges feltételeket. Ha mindenki a saját dolgára fókuszálna, akkor a klub bizonyosan nem a középmezőnyben kullogna.
Előbb-utóbb rend lesz (?) majd Mosonmagyaróváron, de vajon milyen áron? Csak az biztos: a rövidebbet a játékosok húzzák.