Az Uránusz és öt holdja valójában nem olyan steril világ, mint eddig hitték a csillagászok. Lehetnek rajtuk óceánok, és a holdakon talán még élet is kialalkulhatott - derül ki egy új tanulmányból. A bolygóról származó ismereteket a NASA Voyager 2 űrszondája gyűjtötte csaknem négy évtizeddel ezelőtt, 1986-ban, de az új elemzések feltárták, hogy látogatása egybeesett egy hatalmas napviharral, ami meghamisította az adatokat arról, milyen lehet az óriásbolygó és környezete. A napvihar - részecskék áradata - eltüntette a bolygó és a holdak aktivitásának nyomait, és eltorzította az bolygó mágneses terének alakját, kiterjedését is. Az Uránusz és holdjai is - a többi bolygóhoz hasonlóan - gázokat és más anyagokat bocsátanak ki, ezeket a mágneses tér tartja a rendszerben. Az, hogy akkor ezeknek nem találták nyomait, óriási meglepetést keltett a tudósok körében. A Nature Astronomy szaklapban most megjelent tanulmányban a tudósok azt állítják, ha a Voyager 2 pár nappal hamarabb érkezik, a napszél nyomása hússzor kisebb lett volna, így az Uránusz mágneses tere teljesen más képet mutatott volna. “Az eredmények arra utalnak, hogy az Uránusz és rendszere sokkal izgalmasabb lehet, mint eddig gondoltuk. Lehetnek olyan holdjai, amelyek az élethez szükséges feltételekkel rendelkeznek, a felszínük alatt halakkal teli óceánokkal” - mondta a BBC-nek William Dunn, a University College London tudósa. A NASA új, korszerűbb műszerekkel felszerelt szondát tervez útjára indítani, amely 2045-ben éri el a bolygót.
A jeges Uránusz több szempontból különleges: a leghidegebb az összes bolygó közül, forgástengelye majdnem egybeesik keringési síkjával (8 fokos szöget zár be), és az óramutató járásával megegyező irányban forog. (Valamikor egy másik égitesttel való ütközés mozdíthatta el.)
