Az úgynevezett „szondázások”, azaz puhatolózó tárgyalások után a konkrét koalíciós tárgyalásokat kezdi meg egymással a voksoláson második helyen végzett Osztrák Néppárt (ÖVP), a szociáldemokraták (SPÖ), valamint a liberális NEOS. Kezdetben csak a két nagy párt, az elmúlt öt évben is a kancellárt adó kereszténydemokrata ÖVP és a hét éve ellenzékbe szorult szociáldemokraták ismertették elképzeléseiket a jövőbeni kormányzást illetően, de mivel a két politikai erő egyetlen fős többséget alkotna a parlamentben, harmadik partnerként bevonták a tárgyalásokba a liberális NEOS pártot. A 11 százalékot elért tömörülés 11 éve jutott a törvényhozásba, s eddig kizárólag „ellenzéki üzemmódban” volt. Ezért talán e párt akarja a leghevesebben a „cukorkoalíciónak” becézett három párti kormány megalakulását, s megkaparintani a fontos pénzügyminiszteri tisztséget. A „hármak” a hétvégén is tárgyaltak, s a hírek szerint hétfőn a személyi kérdésekre, a konkrét teendőkre tértek rá.
A tárgyalások során Karl Nehammer kancellár élvezi a legnagyobb szabadságot, öttagú küldöttségének minden tagja a beosztottja.
Kivételt egyedül az eddigi kancelláriaminiszter, az uniós ügyekkel is foglalkozó Karoline Edtstadler képez, aki váratlanul közölte, hogy az új konstrukció alakítását még segíti, de aztán elhagyja a nagypolitikát (egyszerű parlamenti képviselőségét megőrizve), s visszamegy Salzburgba, ahol ügyvédi irodát nyit. A csinos, tettrekész politikus háttérbe húzódását sokan átmenetinek tekintik, úgy gondolják, akár majdani kancellárként is szóba jöhet, ha Nehammernek esetleg nem sikerül a „hármas szövetség.“ Az egykoron a konzervatív pártban megfordult, majd tíz évig az Európai Unióban dolgozó, három gyermekes Beate Meinl-Reisinger is határozottan folytatja a tárgyalásokat, de a Neos szabályzata szerint minden fejleményt egyeztetnie kell a párt vezetésével.
A legnehezebb dolga Andreas Bablernek van, a tavaly megválasztott, ideológiailag a párt bal szélén elhelyezkedő szociáldemokrata vezetőnek.
Középutas, régi motorosok vigyázzák szereplését a tárgyalásokon, főleg olyan, „elvtársak”, akik igyekeznek a szélről a közép felé húzni a pártvezetőt.
Babler lemondott eddigi pozíciójáról, a traiskircheni polgármesterségről, hogy minden energiáját a központi tárgyalásoknak szentelje. Lassabban, megfontoltabban nyilatkozik, amióta a tét a koalíció és az ő alkancellári tisztsége. Legmerészebb követeléseiről már lemondott, tisztában van vele, hogy sem a heti munkaidő csökkentését, sem a gazdagok megadóztatását nem követelheti, amikor recesszióban van az osztrák gazdaság, magasabb jóléti juttatásokat sem sürgethet az SPÖ-től amúgy elfordult munkásosztálynak, amikor, mint a választások után kiderült, a költségvetésnek eddig eltitkolt, nyomasztó mértékű költségvetési hiánnyal kell megküzdenie.
Magyar Péter vacsora közben meggyőzte az osztrák kancellárt, aki szerint a Tisza Párt elnöke frissen, dinamikusan alakítja át a magyar politikátBabler az ország nyugati tartományaiban csak az utolsó hetekben három szociáldemokrata pártvezetőt veszített el, mindnyájan az SPÖ első emberének elszánt kritikusai voltak. David Egger Salzburgban, Michael Lindner Felső-Ausztriában önként léptek vissza, családi okokra, és túl sok munkájukra hivatkozva. Az SPÖ fenegyerekének számító tiroli Georg Dornauert viszont a múlt héten kényszerítették lemondásra, mert a reá kiszabott vadászati tilalom ellenére mégis elment űzni a vadakat, méghozzá nem is akárkivel: a közvélemény szemében hatalmasat bukott és erkölcsileg megsemmisült nagyvállalkozóval, René Benkóval. Dornauert, aki abban sem lát kivetnivalót, hogy mutatós barátnője Olaszországban Giorgia Meloni populista pártja, az Olasz Testvérek (FdI) tagja, egy lesből elkapott fénykép buktatta le. Vadászkalapja jobb oldalára egy erdei növényt biggyesztett, ami „vadásznyelven” a sikeres állatkilövést jelzi.
November 24-én, vasárnap Stájerországban rendezik meg a helyhatósági választásokat, az előrejelzések a szabadságpárt megrendítő győzelmét és a szociáldemokraták csúfos bukását mutatják. Ha ez valóban így lesz, lemondásra kényszerül Anton Lang regionális pártvezető is, akit, mivel már 65 éves, nyugdíjba is küldhetnek. De megingott a Babler ellenlábasának számító burgenlandi pártvezér és tartományi miniszterelnök Hans Péter Doskozil pozíciója is, a szeptember végén megtartott választásokon a harmadik helyre szorult szűkebb pátriájában, ráadásul nyolcadszor műtötték hangszálaival.
Babler így egyszerre gyengült és erősödött. Vélekedések szerint képes lesz megegyezni Nehammerrel a minden korábbinál szigorúbb biztonsági intézkedésekben, a bevándorlási feltételek megkeményítésében, az ausztriai politikai iszlám visszaszorításában.
Az eddig kiszivárgott értesülések szerint az ÖVP azt tervezi, hogy lejjebb viszi az osztrák állampolgárság megszerzéséhez szükséges 2170 eurót, de az eddiginél sokkal keményebb átvilágításnak vetné alá a jelentkezőket, igénybe véve a titkosszolgálatok segítségét is.
Szélesebb körre terjesztené ki a muszlim nők fejkendőviselési tilalmát, az állami szolgálatban dolgozóknál ez szóba sem jöhetne. Szigorítanák és rendszeresítenék a muzulmán szervezetek, mecsetek tevékenységének ellenőrzését, elejét véve az utóbbi időben felerősödött ifjúsági radikalizálódásnak.
Kezdetben a NEOS, de ma már mindhárom tárgyalófél azt hangoztatja, hogy nem lehet együttműködésük egyetlen célja a szabadságpárt kiszorítása a hatalomból, a gyengén muzsikáló gazdaság, a korábbinál kaotikusabb társadalom is reformokra is szorul. A hatalomátvételre továbbra is várakozó FPÖ ellen folyik a küzdelem. Az ÖVP 19 oldalas feljelentést tett november 6-án a parlament elnökénél a szabadságpárt első embere, Herbert Kickl ellen, a beterjesztő szerint egyértelműen bizonyítható, hogy a politikus legalább három esetben hamisan vallott a korrupcióellenes hatóságnál. Pillanatnyilag nem is az a kérdés, hogy a bejelentőnek igaza van-e, hanem hogy a pártelnök parlamenti mentelmi jogát fel lehet-e függeszteni.
