Túlzás lenne azt állítani, hogy a nemzetközi sajtó kivételes érdeklődést mutatott volna az Orbán Viktor által fémjelzett Parióták Európáért szélsőjobboldali európai parlamenti frakció pártcsaládjának első, Párizsban megtartott ülése iránt. Ha részletesebb német vagy angol nyelvű találatokat keresünk, elsősorban a magyar kormánypárthoz köthető idegen nyelvű médiumok beszámolóira bukkanhatunk, más, eredendően külföldi portálok ingerküszöbét vagy nem ütötte meg az esemény, vagy néhány mondatban, tényszerűen számoltak be róla. Ez pedig két tanulsággal szolgál. Egyrészt megmutatja, hogy Európában micsoda kivételes érdeklődés kíséri a „hazafiak” munkáját, másrészt pedig azt, hogy ez a képződmény valóban elsősorban a magyar kormányfő „mesterműve”: részben a patrióták segítségével akarja igazolni, mennyire fontos tényező Európában.
Aligha véletlen, hogy a francia fővárosban a spanyol bevándorlásellenes párt, a Vox vezetőjét, Santiago Abascalt választották meg a pártcsalád élére (ezt ne tévesszük össze a frakcióval, amelynek elnöke a Marine Le Pen által fémjelzett Nemzeti Tömörülést irányító Jordan Bardella). Így honorálták a politikusnak, hogy pártja júliusban elhagyta az EP-ben a Giorgia Meloni olasz miniszterelnök által irányított Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) képviselőcsoportját a „hazafiak” kedvéért. Akkor nagy meglepetést keltett a lépés, hiszen miközben Meloni frakciójának van esélye arra, hogy valamiféle súlya legyen az EP-ben, a Patrióták Európáért a frakciók többsége számára elfogadhatatlan csoportosulásnak számít az ukrajnai háborúval kapcsolatos álláspontja, a pártok többségének oroszbarátsága miatt. A Vox mellesleg sosem számított Vlagyimir Putyin nagy hívének olyannyira, hogy a párt támogatta Ukrajna fegyverekkel való megsegítését. Hónapokkal később derült csak fény arra, hogy a spanyol párt miért tartotta oly vonzónak a patriótákat: a Vox szeptember végén elismerte, hogy a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó MBH Bank 9,2 millió eurós kölcsönnel segítette a 2023-as parlamenti és önkormányzati választási kampányát.
Bár a patriótáknál az oroszbarátság nem szűnik meg, pártjainak többsége osztja a magyar kormány azon véleményét, amely szerint Ukrajna hajoljon meg Putyin akarata előtt, a pártcsalád külpolitikai prioritásai nyilvánvalóan megváltoznak, hiszen komoly lehetőséget látnak Donald Trumpnak az amerikai elnökválasztáson aratott győzelmében. E tömörülések már a voksolás előtt szinte egymással versengve udvaroltak Trumpnak, bár e tekintetben Orbán Viktort valóban nem lehetett felülmúlni. Igaz, Abascalt sem kellett félteni, a Trump elleni merényletkíséret után azzal vádolta a baloldali pártokat: sajnálják, hogy az ingatlanmágnást nem ölték meg, s hozzátette: „meg kell állítanunk a globalista baloldalt, amely gyűlöletet, pusztulást és háború szít”.
A Fidesz kommunikációs vezetője a napokban azt állította: „A patrióták a nyugati világban többségben vannak”. Ha Európában nem is, de egy fideszes univerzumban biztosan. És az is tény, a „békepárti” patrióták hangerő, harciasság és gyűlöletkeltés tekintetében már valóban a Nyugat élvonalába tartoznak.