Titelen született, ahol a Tisza a Dunába ömlik. Mileva Marić (1875‒1948) módos délvidéki szerb család lánya volt. Az ortodox egyház cirill betűkkel anyakönyvezte, a magyar királyi hatóságok Márity Miléva névre állították ki iratait. Földbirtokos apja támogatta, hogy a jó eszű gyerek lány létére továbbtanuljon. Matematikát és fizikát hallgatott a zürichi Szövetségi Műszaki Főiskolán, ott ismerkedett meg leendő férjével 1896-ban.
Sejtette-e, hogy három évvel fiatalabb német diáktársa, akivel a közös tanulás közben szerettek egymásba, zseni? Albert Einsteinnel nem volt könnyű. Kapcsolatukat mindkét család ellenezte, márpedig az ifjú Einstein a hazai apanázsból élt. Az esküvőt elhalasztották. Mileva kétszer is megbukott a záróvizsgán, azután terhességét eltitkolva hazautazott a szüleihez.
Újvidéken jött a világra kislányuk, Lieserl (1902). Sorsa rejtély: feltehetőleg dadához adva csecsemőként meghalt. Ám az apa még abban az évben rendes fizetéssel járó irodai munkát talált, így végre összeházasodhattak. Két fiuk született, Hans Albert és Eduard (Tete). Megélhetésre már nem volt gondjuk: a szabadalmi kishivatalnokból világhírű tudós lett.
A „csodás évben” (annus mirabilis, 1905) négy cikkével átformálta a fizikát, sőt alapvető fogalmainkat is: a speciális relativitáselmélet leszámolt az abszolút térrel és idővel. Hogy tudományos forradalmában milyen része lehetett a feleségének? Bizonyos, hogy elsőként vele vitatta meg korszakalkotó ötleteit, magyarul értő neje fordított neki Eötvös Lorándot.
De talán Mileva ennél is több volt: kreatív alkotótárs.
Idézzük Lukács Béla elméleti fizikus néhány megjegyzését, amelyeket a Milevával kapcsolatos közkeletű tévedések eloszlatására írt (angolul). A jeles „relativista” polihisztor alapos elemzés után arra a következtetésre jutott: az asszony segíthetett az elméletek kidolgozásában, minthogy „jobb volt matematikából és termodinamikából”, és valószínűleg a négy híres cikk közül háromnak a létrejöttében „lényeges szerepet játszott”.
Házasságuk a második fiú születése után tönkrement. A szakításkor Einstein előre átengedte Milevának a Nobel-díjjal járó pénzt, noha a kitüntetést majd csak két év múlva ítélték neki (1921). Az asszony tudományos közreműködéséről hallgatott. Lukács Béla szerint: „A válás rossz emlékeket hagyott Einsteinben, így az, hogy első feleségéről mint munkatársról tudomást sem vesz, lélektanilag érthető, viszont a fizika szemszögéből nem.”
A lángelme egy magánlevélben arról tűnődött, hogy az emberi természet nem monogám, majd a válás kimondása után nyomban elvette unokatestvérét, Elsa Löwenthalt, akivel már jó ideje viszonya volt. A szerb asszonyra maradt az apját eszelősen gyűlölő Tete istápolása, miután az őrültekházába zárt kisebbik fiú skizofréniáját elektrosokkal kezeltek, de a brutális beavatkozás csak rontott az állapotán.
Mileva Marić tudománnyal többé nem foglalkozott. Kemény élete volt. Persze ez is relatív: a háborúk borzalmai elkerülték a semleges Svájcban. Zürichben hunyt el hetvenkét évesen.