Olcsóbb áram mikrovállalkozásoknak – hirdeti most mindenütt a pártpropaganda. Arról már kevesebb szó esik, hogy a legkisebb cégek 2026-tól voltaképp csak visszakapják a 2022-es piaci őrület előtti jogaikat és így vehetnek újra áramot a központilag megszabott, úgynevezett „egyetemes szolgáltatási” tarifán. Az Orbán-kabinet pont akkor fosztotta meg a legkisebbeket a lehetőségtől, amikor az a leginkább fájt, vagyis amikor az „egyetemes szolgáltatáson” kívüli, piaci díjak az űrbe katapultáltak. Akik ettől nem csődöltek be, annyit emeltek termékeik árán, hogy csak lestük az Európa-rekorder inflációt. Persze ettől még kedves, hogy a kormány enyhít egyes körök fojtófogásán – a nagyobb cégek nem nyerik vissza a lehetőséget -, bár tudvalévő: a támogatottak bővítése a költségvetés terheit növeli.
A kormánynak a repedések ilyesfajta elfedése helyett átgondolt, hosszú távú intézkedések (de semmiképp sem csak erőműépítés) révén a piaci áramárakat kellene leszorítania. Hisz, miután rávilágítottunk, hogy kontinens-szerte szinte nálunk a legdrágább a céges energia, tőzsdei áramárunk is Európa-rekordot döntött. Gulyás Gergely azonban, valós lépések bejelentése helyett múlt héten az árrekordról szóló tudósításokat „érdemben álhírnek” nevezve olyan érdemi álhíreket terjesztett, mint ha a céges tarifák nem függenének a tőzsdétől. Pedig de. Másnap a közrádióban az „európai versenyképességért” aggódó Orbán Viktor az amerikai cégek töredéknyi rezsijét Brüsszel szemére vetve, a „szankciók felülvizsgálatából" adódó energiaárcsökkentést követelt. Pedig egy pillantást vethetne akár a hazaiak töredékére rúgó belga, svéd, finn, portugál, spanyol, litván vagy bolgár céges tarifákra is. Tényleg ideje felülvizsgálni a szankciókat – mármint a kormány nemzetellenes intézkedéseit.