Ha veszítünk, mindent veszítünk – ijesztett rá hallgatóságára Orbán Viktor egy fideszes fórumon, ahol a nemzeti konzultáció néven előállított propagandaterméket népszerűsítette. Bár a miniszterelnök egyebek között az általa vizionált „gazdasági semlegesség” megőrzésére hivatkozott, erős a gyanúnk, hogy közben egészen másra gondolt: a saját hatalmára és annak megvédésére.
Érthető az aggodalma. Olyan állapotokat teremtett az országban, hogy csakugyan mindent elveszíthet, ha pártja vereséget szenved a választáson.
Rögtön ízelítőt kaphattunk abból is – sokadjára –, hogy a Fidesz milyen eszközöket alkalmaz, amikor veszélyben érzi a hatalmát. Orbán kijelentésére rímelve a parlament igazságügyi bizottsága elé került az a vaskos javaslatcsomag, amelynek részeként a kormány a fővárosban, az agglomerációban és két megyében átrajzolja az egyéni választókerületek határait.
Az ellenzéki képviselők több tételben, csak az utolsó pillanatokban – késő este, éjszaka, vagy éppen közvetlenül az ülés előtt – kapták meg az előterjesztést. Előzetesen nem volt semmiféle egyeztetés. Az eljárás nem demokratikus és nem tisztességes. A szokásos fideszes tempó.
A kormánypárt két képviselői helyet vesz el Budapesttől, és odaadja annak a Pest megyének, ahol az ellenzék régóta nem tudott mandátumot szerezni. A fővárosban keszekusza, átláthatatlan, szétszabdalt körzetek jönnek létre. Somogyban és Tolnában, ahol a népességfogyás miatt indokolt lenne változtatni, minden marad a régiben.
A Fidesz nem először rajzolja át a körzethatárokat a saját érdekei szerint, és nem először írja felül önkényesen a választójogi rendelkezéseket. A teljesség igénye nélkül: megszüntette a kétfordulós választást, bevezette az úgynevezett győzteskompenzációt, a határon túliak számára (és csak nekik) lehetővé tette a levélszavazást, megváltoztatta az országos listaállítás szabályait, legitimálta a fiktív átjelentkezéseket.
Az önkormányzati választás rendszerét a Fidesz kétszer szabta át Budapesten. Első alkalommal azért, hogy biztosítsa a saját többségét, másodszor abban a reményben, hogy sikerül működésképtelenné tennie a fővárost. És ki tudja, mi jön még.
A kormányváltás egyik feltétele, hogy az emberek nagy része végképp megelégelje a Fidesz arcpirító túlkapásait, agyzsibbasztó propagandáját, gazdasági tehetetlenségét és mérhetetlen korrupcióját. A másik: lennie kell olyan hiteles alternatívának, amelyre szavazni lehet. Ha ez a két feltétel teljesül, akkor könnyen eljuthatunk oda, hogy bármit is barkácsol a Fidesz a választási törvényeken, nem menekülhet a bukástól. Akkor sem, ha újabb húzásként választókerületeket hoz létre a határon túli területeken, akkor sem, ha leszállítja a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt.
Tudjuk, nem csupán arra kell figyelni, hogy Orbán Viktor mit mond, hanem arra is, mit csinál. Márpedig a kormány cselekedetei arról tanúskodnak, hogy a Fidesz fél a vereségtől. Az ellenzéknek viszont – bármennyire nehezített a pálya – nem szabad félnie attól, hogy győzhet.