Péntek reggel már megint azt kellett hallania mindazoknak, akik kíváncsiak Orbán Viktor szokásos kontrollálatlan megszólalásaira, hogy a baloldali ellenzék és Brüsszel is lenézi a magyar kormányt amiatt, amiért megkérdezi két választás között az emberek véleményét. Illetve az lett a szokás, hogy lényegében megvetik az embereket - hangoztatta mélyen eltűnődve a dolgokon a miniszterelnök. Mert hát "Brüsszel egészen mást akar, mint mi". Brüsszel háború-, bevándorlás- és LMBTQ-párti; ellenzik a rezsicsökkentést, a 13. havi nyugdíjat; el akarják törölni a bankok és a multik adóját.
Ez utóbbiakat, ha jól emlékszem ezen a reggelen nem hallhattuk Orbántól, de a kommunikáció akkor is állandó. Annak hangsúlyozása, hogy Magyarország a béke, a biztonság, a gyermekek védelme mellett teszi le a voksot; a gazdaságban a semlegességre törekszik; jövőre 3-6 százalékos gazdasági növekedésre számít; a családi adókedvezményt megduplázzák; munkáshitelt dolgoznak ki; a magyar kis- és középvállalkozásokra támaszkodnak. Most éppen azon volt a fő hangsúly, hogy a bérmegállapodással mekkora biztonságot teremtenek, kiszámíthatóvá teszik a családok számára a jövőt.
Nem szép dolog, amit ideírok: a magyar politika immár telis-tele van hazugságokkal, ténylegesen még a tájékozottak, vagy tájékozódást igénylők sem igazodnak ki mindazon, amit hallanak. Legfeljebb a saját életük realitása, a hétköznapi életük nem találkozik a valósággal. Látják az emelkedő árakat, látják a megélhetés nehézségeit, és tudják, hogy a saját életük köszönő viszonyban sincs azzal, amit nap mint nap hallanak. De aztán érkezik a kormányzati hír, amely arról szól, hogy jövőre már minden nagyszerű, minden fényes lesz, mi több Magyarország a legélhetőbb ország lesz Európában. Már csak azért is, mert ellenáll Brüsszelnek, nem engedi, hogy az Európai Unió elvegye a 13. havi nyugdíjat, és a rezsicsökkentés is úgy marad, ahogy van. Hurrá, gondolhatja magában az állampolgár, és aztán elolvassa a „brüsszeliek” nyilatkozatát, akik erős hangsúllyal jelentik: eszük ágában sincs elvenni semmit, pláne nem a nyugdíjasok pénzét. És mire megnyugodna kissé, jön az újabb cáfolat: de igenis, állítja a kormány vagy valamelyik médiája: bizonyítékok vannak az ellenkezőjére.
Azt írtam: a magyar politika telis-tele van hazugságokkal, de akkor éppen ki hazudik? Hazudik-e a hatalom, amikor fantasztikus jövőről beszél, hazudik-e az ellenzék akkor, amikor rámutat: semmi nem igazolja miniszterelnök által felfestett rózsaszín világot? Hazudik-e a kormány, amikor világháborús veszélyről beszél, és ennek fő okozójaként az Egyesült Államok jelenlegi vezetését, illetve a nyugati országok irányítóit jelöli meg, amelyekkel karöltve viszi a végromlás felé a a világot? Vagy hazudik-e bárki, aki a háborús helyzet fő okozójaként az orosz elnököt jelöli meg, ugyanakkor bízva abban, hogy annyi józanság szorult Putyinba is, hogy belátja: egy nukleáris háború saját országát is elpusztítaná.
Mindezt végiggondolva arra jövünk rá, hogy a politika játszik velünk, és ez a tudás nem tesz bennünket boldoggá. De még a fantasztikus jövő ígérete sem. Mert hát, nagy eséllyel, az is csak egy hazugság.