Kedden törvényjavaslatot nyújtott be Vejkey Imre KDNP-s országgyűlési képviselő, amely kimondja, hogy kizárólag a Házbizottság döntése alapján tarthat megemlékezést az országgyűlés. Erre az egyébként teljesen irreleváns és felesleges változtatásra valószínűleg azért van szükség, mert Kövér László házelnök még magához képest is hisztérikus állapotba lovallta magát, amikor Karsai Dániel halála után a Momentum frakcióvezetőjének kezdeményezésére a képviselők – köztük a miniszterelnök is – felállva emlékeztek az alkotmányjogászra. A gesztus Kövér szerint „ízléstelen provokáció és politikai propaganda volt a halál kultúrája mellett”. Már önmagában az is érthetetlen, hogy az országgyűlés elnökének mi zajlik a fejében, amikor ilyesmi kijön a száján. De az, hogy még törvényt is képesek módosítani, hogy a jövőben a kegyelet ilyen spontán megnyilvánulásai nehogy véletlenül előfordulhassanak a T. házban, a realitásérzék súlyos hiányáról tesz tanúbizonyságot.
Az elmúlt évek tanúsága szerint Kövér László egy az előző évezredből itt ragadt pedellus és egy kiképzőtiszt keverékének vehemenciájával terelgeti a képviselőket. Ha tehetné, valószínűleg törvénybe foglalná a női képviselők szoknyájának kívánatos hosszát, a mobiltelefon használatának tilalmát, vagy azt, hogy kizárólag az ő engedélyével lehessen kimenni vécére az ülések alatt. Az, hogy ő, vagy éppen Vejkey, még az ilyen magától értetődő emberi gesztusokat is, mint a gyász kinyilvánítása, korlátok közé akarja szorítani, egyszerre dühítő és röhejesen kicsinyes.
Még szerencse, hogy azt nem lehet törvényileg megtiltani, hogy mi újra és újra felidézzük Karsai Dániel életét és hagyatékát, ami mindennek a szöges ellentéte; egy értelmes és erkölcsös példamutatás az emberi méltóságról.