A Futni mentem a cseh Nők, ha futnak című film alapján készült, viszont annyira különböznek, hogy adódik a kérdés: remake-nek lehet még tekinteni?
Remake, ezt nem lehet elvitatni. A cseh kollégák sikeres filmet tettek le az asztalra, de azt gondolom, hogy nagyon a magunk képére formáltuk. A magyar verziót Miklya Anna írta, én akkor kerültem be, miután a Filmalap visszautasította a pályázatot és szóba került Herendi Gábor, mint rendező és szeretett volna egy újabb átiratot. Amikor én túl vagyok egy efféle adaptáción, akkor igazából én ezt pont annyira a sajátomnak érzem, mint azokat, amiket nulláról írtam. Egyébként nyilván könnyebb úgy írni, hogy már megvannak az alapok, és nem nulláról kell valamit kitalálni. A cseh producerek szabad kezet adtak, kvázi semmiféle megkötés nem volt. Én pedig úgy tudok hozzányúlni valamihez, hogyha tényleg olyasmit is megváltoztathatok, amit adott esetben nem muszáj, hanem egyszerűen csak azért, mert az nekem jobban tetszik, vagy azért, mert az jobban kifejez engem, egyszóval a saját stílusomra formálom. Egyszóval: jelentősen átformáltuk az eredetit.
Magyarországon nem feltétlenül téma, de nemzetközi viszonylatban manapság már megkérdőjelezik, ha egy férfi készít „női filmet”.
Ez a gondolkodás rögtön rám nézve is korlátozás, mert ennyi erővel az is kifogásolható lenne, hogy nőként miért írok férfi karaktereket. A következő projekt, amin dolgozom teljesen férfi film lesz. Ha én ebben megtalálom magam, az miért baj? Sosem értettem, amikor valaki azzal hívott fel, női forgatókönyv írót keres, vagy a női szemszöget szeretnék tőlem megkapni. Nem mellékesen, dolgoztam olyan férfi kollégával, aki nálam sokkal romantikusabb és érzékenyebb volt.
A pergős dialógusok alapján abszolút kitalálható: Divinyi Réka-film a Futni mentem.
Szerencsés vagyok, hogy sok filmem elkészült és számos sorozatban is dolgozhattam. Eleinte szörnyű dialógokat írtam, viszont visszahallgattam őket, hogy rájöjjek, hogy mi az, ami nem működik, és kijavíthassam, és így tudjak egyre jobbat és jobbat írni. Ebben egyébként sokat segített, hogy színészként kezdtem, hallom a fejemben a párbeszédeket.
Például, hogy humoros legyen? Kevés cseh film kerül be Magyarországra, mert mi nem igazán tudunk az ő poénjaikon nevetni.
A Nők, ha futnak nem is vígjáték, sokkal inkább családi film. Egyáltalán nem vicces, ellenben sokkal drámaibb és líraibb, mint a mi verziónk. Alapvető cél volt, hogy mi komédiát készítsünk, megtartva az eredeti érzelmességét, mert ugyan Csehországban nagy siker volt a Nők, ha futnak, de a magyarok nem tudtak volna egy ilyen filmre annyira ráhangolódni, mint ahogy a csehek tették. A cseh humort amúgy néhány generációval ezelőtt még értettük, de valóban kevés kortárs cseh mű jut el hozzánk, így erre nincs is elég rálátásom.
A Futni mentem független produkció, melyektől manapság azt várjuk el, hogy politikai töltetük legyen. Az önök filmje nem szállt be ebbe a versenybe, de azért egy „fóliázós” poén belefért. Ennek kapcsán kapott bármiféle instrukciót?
Nem, Herendi Gábor rendező, valamint Kárpárti György és Berta Balázs producerek teljesen nyitottak voltak, elmondták az észrevételeiket, de nem voltak kötelező körök. A fóliázós poén egyszerűen benne van a közéletben, a karakterünk, aki ezt kimondja, egy mesekönyvíró, így ezen nem lepődik meg senki. Nem politizálunk, nem állítjuk, hogy a fóliázás jó vagy rossz, de a mindennapjaink része már a jelenség. Tehát egy poénról van szó, a nézők nevetnek rajta, ennél többet belemagyarázni felesleges lenne.
Ön az egyik legismertebb magyar forgatókönyvíró, korábban a Magyar Nemzeti Filmalapnál vezető pozícióban is volt, most pedig független filmet írt. Ezt nem tartja abszurdnak?
Nyilván jobban örülnék neki, ha rendesen meg lennék fizetve egy munkáért. Azt egy kicsit abszurdnak érzem, ha őszinte akarok lenni, hogy húsz éve vagyok a pályán, és mostanában érzem először azt, hogy nem vagyok anyagilag biztonságban. Ha pályázunk filmintézethez, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy azért, mert én már sok sikeres filmet jegyzek, attól még támogatják a törekvéseimet. Az meg kifejezetten rossz érzés, hogy pont Herendi Gábor nem jut lehetőséghez. Mindenesetre azt csodálatosnak tartom, hogy a Futni mentem el tudott készülni. A függetlenekre visszatérve, azok a filmek, melyek nem ritkán frusztráltságból vagy kétségbeesésből készülnek, valódi alkotói szándék van mögöttük. Azt a filmalapos időszakban én is tapasztaltam, hogy nem mindig jó, ha egy alkotó el van kényeztetve, de a mostani helyzet annyiban más, hogy aki most nem kap állami támogatást, viszont filmet készítene, az most tényleg mindenét beleadja. És ez az eredményeken is meglátszik.
Herendi Gábornak is jót tett a fekete listás mellőzés?
Érdekes kérdés, hogy a Futni mentem ilyen film lett volna-e, hogyha dupla ennyi pénzből készül. Egyszerűen jó az energiája a csapatnak, a színészeken is éreztem, hogy mindenki tudta, hogy ez kvázi egy jó ügy. Például Udvaros Dorottya vagy Tenki Réka attól nem lesz kevésbé jó színésznő, ha normális körülmények között forgat. Annak örülnék, hogyha a Gábornak a tehetségét azért nem feltétlen mindig így kéne tesztelni, hogy vajon akarja-e annyira, hogy függetlenből is megcsinálja a filmjét. Szerintem ő az a rendező karakter ma Magyarországon, aki nem igazán pótolható. Egy bizonyos műfajt, akárhogy is, de ő tud a legjobban.
Rendszeresen együtt dolgoznak, ő mennyire vesz részt az írási folyamatban?
Kevéssé, de amikor általában elküldöm neki a forgatókönyv első verzióját, akkor elmondja a véleményét, de azért mi eléggé egy hullámhosszon vagyunk. Ha írok egy poénos szituációt, akkor ő érti, miért humoros, és rendezőként meg is tudja valósítani. A Futni mentem esetében azt kérte, hogy a lányok között legyen valódi kapcsolat, mert valahogy ez hiányzott az eredetiből. Nálunk sokkal több közös jelenete van a három testvérnek, és kitaláltuk a családi háttértörténetüket is. Így az egész történet rétegzettebb lett, a karakterek meg valóságosabbak.
A szereposztásba mennyire szól bele a forgatókönyvíró?
A színészválasztás esetében elmondom a véleményemet, de a döntés Gáboré a producereké. Igazából én ebbe nem akarok annyira beleszólni, csak szeretem tudni a végeredményt, mert olyankor én még azért át szoktam írni egyszer a könyvet, amikor már megvannak a színészek. Ahhoz ragaszkodom, hogy legyen egy korai olvasópróba, hogy halljuk, mi az, ami működik és mi az, ami nem. Az abszolút írói feladat, hogy mindenkinek a személyhez és az arcához igazítsa a szöveget.
Sokszor hallott vélemény, hogy a vágás a második forgatókönyvírás.
Ez így van, de egy olyan vígjátéknál, mint a Futni mentem, a jelenetek nagyon pontos építmények. Ha valami kimarad, az egész film bedőlhet. Persze vannak olyan műfajok, ahol a forgatás során készülhetnek új szekvenciák, melyek új értelmet nyerhetnek a vágás során. Egy komédiánál a vágás a ritmizálás miatt fontos igazából. Herendi Gábornak pedig „van füle a ritmushoz”.
Visszatérve a filmalapos időszakához: azt olyan sikerek fémjelzik, mint a Saul fia vagy a Testről és lélekről.
Andy Vajna mindig azt mondta, hogy csak a projekt számít, nem érdekli, hogy ki van mögötte. Ő szakmát akarta működtetni. Ezt ambicionálta, és én is ezért vállaltam el ezt a munkát. Nyilván nem tudtunk mindenkinek pénzt adni, de alapvetően próbáltunk arra figyelni, hogy az aktív filmalkotók benne maradjanak a vérkeringésben, ne essen ki senki azért a szakmából, mert nem jut évekig projekthez. Egyébként volt, hogy ez nem sikerült, és van egy-két alkotó, akivel szemben emiatt nekem borzasztó bűntudatom van, de mi komolyan azt vallottuk, hogy nincs jogunk egy komplett szakmát leváltani.
Annak idején azt nyilatkozta a Népszabadságban, hogy nincs szükség kurzusfilmre, nem is készültek olyanok, mint manapság.
Nem hiszek a kurzusfilmekben most sem. Nem gondolom, hogy a nézőknek meg lehet mondani, hogy mit nézzen meg. Meg kell nézni, hogy az alkotók milyen ötletekkel jönnek. Ezekről szakmai szempontok alapján el lehet képzelni, hogy azok majd érdeklik-e az embereket, illetve értéket képviselnek-e, és eszerint kell a filmeket támogatni. Mi akartunk történelmi filmet is támogatni, de nem akadt olyan minőségű filmterv, amit jó szívvel támogatni tudtunk volna.
Infó: Futni mentem. Forgalmazó: Vertigo Média
Névjegy
Divinyi Réka forgatókönyvíró, író, dramaturg. A Színház és Filmművészeti Egyetem színházi dramaturg szakán végzett 2000-ben. Ezután mintegy tíz évig dolgozott dramaturgként, majd íróként több budapesti és vidéki színházban. Számos önálló színművet, adaptációt és gyerekdarabot írt. Forgatókönyvíróként többek között a Szabadság, Szerelem, a Valami Amerika 2, a Csak szex és más semmi és a Kaméleon című sikerfilmeket jegyzi. Több évig az ismert hollywoodi producer, Andy Vajna kormánybiztos mellett dolgozott a Magyar Nemzeti Filmalap forgatókönyv-fejlesztési igazgatójaként.