„Alig két utca választja el a felső-közép osztálybeli kiszámítható egzisztenciát a kilátástalanságtól, a reménytelenségtől a főváros bizonyos részein. Budapest látszólag nem áll rosszul a társadalmi egyenlőtlenség szempontjából rosszul állna, különösen az ország jövedelmi, vagyoni, várható élettartamra vonatkozó adatok alapján. De nagyon jelentős különbségek vannak a kerületek között. Az utcákon csavarogva azt vesszük észre, hogy hirtelen megváltozik a társadalmi közeg, és mintha egy másik településen találnánk magunkat” – hívja fel a figyelmet alig egy hónapja indított saját blogjában Kiss Ambrus, korábbi főpolgármester-helyettes, aki jelenleg a Főpolgármesteri Hivatal főigazgatója. Mint írja: „a társadalmi egyenlőtlenség ilyen területi koncentrációja más településeken nem vehető ekkora mértékben észre. Innentől kezdve, aki talál feladatot magának ennek kezelésében, tompításában, annak elő kell lépnie. Ez vonatkozik az önkormányzatokra is.”
A társadalmi egyenlőtlenségekre feltűnően érzékeny korábbi főpolgármester-helyettes saját véleményének alátámasztására korábbi társadalmi értékkutatások eredményét idézi, miszerint a magyarok 82 százaléka azt gondolja, hogy akkor igazán jó egy társadalomban élni, ha nincsenek jelentős különbségek gazdagok és szegények között (Policy Solutions).” Ám a szegények-gazdagok közötti távolság csökkentése nagyon lassú, költséges és kényes feladvány.
Az ellenzéki városvezetés azonban magára vállalta ezt a terhet. A Fővárosi Közgyűlés tavaly fogadta el esélyegyenlőségi programját, amelynek célcsoportja a mélyszegénységben élők, a romák, gyermekek, nők, idősek és fogyatékossággal élő emberek, valamint a menekültek és a szexuális kisebbségekhez tartozó csoportja. Az első év tapasztalatait most szűrik le. Kiss Ambrus írásában nem veszi végig a kitűzött célokat és nem megy végig a tervezett intézkedések során, inkább példaként emel ki közülük néhány szívének kedveset.
A Trambulin ösztöndíjprogram 2021 óta létezik, az elmúlt években összesen 982 gyerek vett benne részt. A cél az volt, hogy középiskola befejezése előtt állók, akik 3,5 tanulmányi eredményt legalább elérik, kapjanak segítséget ahhoz, hogy jobb eredményeket, és lehetőségeket érhessenek el, mint amire a család anyagi háttere elegendő. A magyar társadalom befagyott. Azaz születéskori társadalmi státuszunk statisztikai értelemben meghatározza, hogy mi válhat belőlünk. Az oktatás ugyan ingyenes, de a képességek kiteljesítéséhez többletforrásokra van szükség. Ez sokszor nem csupán pénzkérdés, szükség van egy mentorra is, a program ebben is segít.
Vitézy Dávidot és Kiss Ambrust javasolja főpolgármester-helyettesének Karácsony GergelyAz „Élő Könyvtár” program is akkor indult, de kevésbé ismert, miközben a társadalmi egyenlőtlenségek, kirekesztett csoportok megismerése szempontjából borzasztóan fontos szemléletformáló eszköz. A “könyvek” valójában élő emberek, egy diszkriminált, kisebbségi csoport tagjai (szexuális, származási, vallási), függőséget, hajléktalanságot, súlyos betegséget leküzdött emberek, fogyatékossággal élők, akik csoportos foglalkozások során kikölcsönözhetőek, saját küzdelmeik a példák arra, hogy az előítélet legyőzhető.
A roma fiatalok hajléktalanná válásának megelőzését célozza a TámogatLak program. A sok esetben állami gondoskodásból kikerülő, szociális hátrányokkal küzdő fiatalok számára ad lehetőséget mentorálással, képzéssel, tanácsadással és kisebb összegű támogatással a megkapaszkodáshoz. A programban tavaly 61 fő vett részt, amelyből 11 főt három kerületi önkormányzat (IV., VI., IX. kerületek) finanszírozott.
Kiss Ambrus úgy véli, hogy egy nagyvárosnak igenis van szerepe abban, hogy miképpen viszonyul azokhoz, akiknek kisebb az érdekérvényesítő képessége. S ha más nincs, akkor legalább az önkormányzatok meghallja ezeket az embereket. A főigazgató korábbi bejegyzéseiben a főváros pénzügyeiről, a kihűléses halál elleni lépésekről és a családon belüli erőszak elleni fellépésről írt.
