Az én utópiámban nemsokára eljön az az idő, amikor egy-egy leendő politikus, hatalomba tartó (ön)jelölt megítélését leginkább az dönti majd el, hogy mit gondol a környezetünk védelméről, és mit tenne annak érdekében, hogy rákényszerítsem minket arra, hogy élhető jövőt hagyjunk a gyerekeinkre. Vagyis nem az előtte álló négy évre koncentrálna, hanem képes lenne ciklusokon átívelő, távlatos gondolkodásra. Olyasmire, amit ma csak elvétve találni a politikai paletta kínálatában. Olyasmire, ami miatt most Dániára szegeződik a reménykedők tekintete.
Nemrég ez a skandináv ország lett az első hely a világon, ahol adóval csökkentenék a nagy karbonlábnyomért felelős agráripar szén-dioxid-kibocsátását. A 2030-tól bevezetendő pluszteher nem csupán a gazdákat, de a fogyasztókat is érinti: vélhetően mélyebben kell majd a zsebükbe nyúlniuk a tej- és hústermékekért. Ám a szociáldemokrata és liberális pártokból álló Mette Frederiksen-kormány, miután hónapon át tárgyalt az agráripari érdekszövetkezettel, átvitte a parlamenten a törvényjavaslatot. Ezt fejelték meg a minap azzal az intézkedéssel, hogy visszaadnák a természetnek a termőföldek 15 százalékát. Itt vagy fákat ültetnek, vagy egyszerűen csak hagyják, hogy a környezet tegye a dolgát, és tőzeges területek alakuljanak ki.
Ezek végre olyan intézkedések, amelyek a valódi önmérséklés felé mutatnak és nem a bolygó teljes kiszipolyozása felé, és végre ott hatnak, ahol az elvek rendszerint megtorpannak: a pénztárcánknál. Persze vannak, akik szerint a dráguló termékeket majd importból behozott alternatívákkal váltják ki az élelmes kereskedők és az árérzékeny vásárlók, mert akkor megint zsákutcába jut az egész, hiszen így csak kiszerveznék a karbonkibocsátást más, megengedőbb országokba. A kérdés tehát az: rá tudjuk-e venni magunkat arra a kasszáknál is, a legkevésbé idealisztikus helyen, az önzés oltárainál, hogy fizessünk többet valami képlékeny, alig megfogható célért. A veszély elhárításáért, ami minket nem is mindig fenyeget közvetlenül, és amit csak a hírekben lehet látni. A dánok azt mondják, hogy igen, és az a legjobb, ha minél hamarabb elkezdjük magunkat szoktatni a gondolathoz.
Sajnos viszont a látszat is csalhat néha. Első ránézésre például nem is lehetne jobb jelölt Călin Georgescunál a román elnöki székbe, hiszen talajtani doktor, fenntartható fejlődési szakértő, aki két évig az ENSZ Emberi Jogi Főbiztos Hivatalának veszélyes hulladékokkal és emberi jogokkal foglalkozó különleges jelentéstevője is volt. Ám emellett vérpopulista, prolegionárius, oroszpárti, és az sem meglepetés, hogy megpróbálta minimalizálni a koronavírus-járvány jelentőségét. Arról nem is beszélve, hogy 2022-ben büntetőeljárás indult ellene, mivel olyan személyek kultuszát népszerűsítette (például a háborús bűnökért kivégzett Antonescu marsallt), akik népirtásért voltak felelősek. Őrület zöldbe csomagolva.
Így nem is nagyon tehetünk mást, minthogy csendben reménykedjünk, hogy a meglepetésgyőzelme után a második fordulót végül elbukja majd a román elnökválasztáson.