Doktorok

Papp Sándor Zsigmond: Testidegen szerelem

Arról sosem beszéltek, hogy milyen meló a házasság. Gyerekként nem nagyon érdekelt, hogy mi miatt szeretik egymást apámék, ez épp olyan tény volt, mint az, hogy reggel felkel a nap. Az együttlétük karbantartása meg nagyon is felnőtt dolognak számított, ugyanakkor nem tűnt nagy kunsztnak. 

Nem zsidó dráma

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Andalgás helyett

Nincs ésszerű magyarázat, hogy miért lettem szerelmes Spanyolországba. Pedig a gyerekkori könyveimben sokkal egzotikusabb helyekről olvastam a Vadnyugattól Patagóniáig, valahogy mégis azt vettem észre, hogy egyre inkább érdekel a spanyol történelem, zenél bennem García Lorca, elbűvölten nézem Gaudí girbegurba épületeit, Dalí és Picasso zsenije pedig, bár elsőre nem értettem, mindig is megmozgatott.

Kell egy kis áramszünet

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Ottalvós jövő

Vegyes érzéseim maradtak meg az iskoláról. A szatmárnémeti Kölcsey a hetvenes-nyolcvanas években az 5-ös számú Ipari Líceum néven futott (mi egyszerűen magyarliciként emlegettük), mert a diktatúrához mindig is jobban passzoltak az érzelemmentes számok, mint a nevek. 

Vasalt ingek

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: A halottak mozija

Temetőturista lettem. Pontosabban temető-hazajáró, már ha van ilyen szó (most már van). Évenként egyszer keressük fel anyámmal a régi kisvárost, amely a több évtizednyi ott eltöltött idővel érdemelte ki az „otthon” rangját, még ha a fogalom nem is fedi teljesen a valóságot.

Hova vinnénk?

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Receptek és mumusok

Apámmal nem lelkiztünk. Az igazán bensőséges beszélgetések akadálya talán az lehetett, hogy kicsit féltem tőle. 

A diktatúra slágerei

Papp Sándor Zsigmond: Tiszta kutya, rendes ház

Tudtam, hogy el fog érkezni ez a pillanat. Hiszen beköszöntött az ősz, egyre többször ered el az eső, időnként már egész este áztatja azt a békés mezőt, ahova reggelente a kutyákat visszük, hogy kellőképpen kifárasszák magukat. 

Az elorzott méltóság

Papp Sándor Zsigmond: A szeretet unalma

Az érzékenyítés szellemisége igencsak távolt állt a diktatúrától. Már ha egyáltalán ismerte a fogalmat. 

Színház tankokkal

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Varázsszavak

Kompromisszum – ez volt apám varázsszava. Ennek mentén élte az életét anyámmal. Ez volt szerinte a hosszú kapcsolat titka, a szamárvezető az érzelmek viharában, ezt súgta nekem a gratuláció mellé az étteremben, amikor életemben először eljegyeztem valakit. (Ki gondolta volna, hogy az ünnepélyes alkalmat három rutinosabb követi majd?) Ezt én meghunyászkodásnak fordítottam le magamban, mert nekem sokáig a francia és amerikai filmek mutatták meg, hogy milyen a szerelem. 

Hírmondók helyett

Beugró

Viharos istenek

Hosszú ideig nem érdekelt az időjárás. Anyám hóbortjának, vagy szelídebben, hobbijának gondoltam, aki úgy várta és nézte meg esténként az időjárás-előrejelzést a tévében, mint én a várva várt amerikai filmet.

Ki az áldozat?

Papp Sándor Zsigmond: Fegyelem szeptemberben

Az iskolakezdés utáltatta meg velem az őszt. Nálunk is, mint mindenkinél, augusztus utolsó két hetében ütötte fel a fejét a járvány. 

A látható törlés

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Kutyák, barátok, szerelmek

Régebben egyszerűbb volt. Már akkor meglett az összhang, ha ugyanazon zenéért rajongtunk, ha megfogott ugyanazon film ugyanazon kulcsjelenete (amikor a fiú megcsókolta a lányt, vagy bosszút állt mindenkin), ha hasonló álmokat kergettünk hasonló hasztalansággal. Ezekből barátságok lettek, hol erősebb, hol gyengébb kötelékek, és élveztünk, hogy egy vérből valók vagyunk. Aztán a filmek bonyolultabbak lettek, egyre ritkábban hallgattunk közösen zenét, az álmainkat pedig félénken megtartjuk magunknak.

Cicero szigetei

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Váltások, remények

Eddig egy rendszerváltást éltem át. Bár pontosabb lenne világváltást írnom, mert számomra nem csupán a politikai rendszer, hanem az egész világ megváltozott 1989 decembere után. Szinte teljesen átírta az életemet: az alkalmazkodás és idomulás iskolája után a kezdeményezés és kreativitás nevű tantárgyat kezdtem tanulni, persze a saját bőrömön. 

Antihősök

Papp Sándor Zsigmond: Álmodtunk egy világot

Igazából máig sem tudom, hogy miért találtak el engem az ős-Edda szövegei. Hiszen tisztes középosztálybeli gyerekként sosem fáztam az utcák kövén, nem volt igazán olyan pillanat az életemben, hogy ne tudtam volna, hová érkezem, és hosszú vonatsíneken sem kóboroltam túl sokat. 

Papp Sándor Zsigmond: Édeshármas

Búcsú

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Az álmok dobogóján

Soha nem akartam olimpiai bajnok lenni. Sokkal jobban izgatott a világbajnokság és a foci. 

Érmek és válaszok

Beugró