Provokációk egy hangra

Papp Sándor Zsigmond: Rend a lelke

A gyerekszoba, nem mondok újat, fogalom. Soha, vagy csak nagyon ritkán van a rend állapotában, amit általában kényszerintézkedések előznek meg, mert ösztönösen törekszik a káosz, tudományosabban fogalmazva, az entrópia felé. Igazából ez a lételeme. 

Djokovic poloskái

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Selypítve dadog

Feljelentés

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Az élet kulcsszaga

Mindig is imádtam az időutazásos filmekben a beazonosító jelenetet. Ezt én neveztem el így belső használatra, és általában arról szól, hogy az időben hátra (vagy előre) utazó főhős meggyőzi a szeretteit (többnyire a házastársát), hogy ő igenis nagyon jól ismeri az illetőt, fontos szereplő az életében. 

Össznemzeti fröcsögés

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Bentlakók

Szeretem nézni őket az erkélyről. A megfontolt lépéseket, a takarékos gesztusokat. Ahogy üdvözlik egymást, mosolyognak. Úgyis mondhatnám: olyan utazó vagyok, aki annak idején a tájat, most viszont inkább az embereket figyeli. Fontos ez, mert lassan tudatosult bennem, hogy én is mögöttük baktatok.

Halott szavak

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Elhívhatlak egy...?

Először azt hittem, hogy nem értem jól. Meg is kértem, hogy ismételje meg. Aztán kiderült, mégis jól értem: szeretné randira hívni a barátnőjét egy étterembe. A gyerek. A tíz és fél éves. 

Iránytű húsz évre

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: A giccses tökéletlenség

Az emberélet útjának felén, ha nem is sötét erdőbe, de komoly egzisztenciális kérdésekhez érkezünk. És persze ebből is kinőhet egy sűrű, vad vadon, főként, ha nem leljük a válaszokat.

A butaság ragyogása

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Megérne egy misét

Egy szó mint száz: franciaként szeretnék újjászületni.

Kőbe faragott ego

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Egyről a kettőre

Hiába nyugtatgatott minket a német tanítónő, hogy Duska nyilvánvalóan gimibe való gyerek, mi k-európaiak a számok fogságában élünk. Ha egy dolgozat hármas, akkor az hármas és kész, innen már nincs visszaút, úgy rohanunk előre a zsákutcában, mintha sugárút lenne.

Tele van

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Ébredések és balsorsok

Tanuljuk a Himnuszt. Mármint Duskával, váltott erőkkel. Valahogy most jött el az idő a bécsi német-magyar iskolában, hogy a megyeszékhelyekkel és a régiókkal együtt Kölcsey Ferenc megzenésített versét is memorizálják, hiszen ez mégiscsak a kulturális identitásunk alapköve. Csakhogy lassan már több mint kétszáz év választ el minket a költő korától és nyelvétől. 

Saját nevelésű szörnyek

Ki ölte meg az ártatlanságot?

Igenis látnunk kell, hogy az antiszemitizmus szörnye nem hirtelen ugrott ki a bokorból és tarolta le fél Európát. Látnunk kell, hogy békés szalonokból indult mosolyogva és udvarias hangnemmel.

Önkéntes hülyítés

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Borostás álmok

Gyűlöltem a borotválkozást. Pedig a kamaszkor vége felé már alig vártam, hogy végre összefüggő szőrzet borítsa az arcomat. Persze akkor sem a borotválkozás volt vonzó, hanem a borosta. A nyolcvanas évek második felében láttuk ugyanis VHS-kazettán az agyonmásolt Hegylakót Cristopher Lamberttel a főszerepben és a Queen zenéjével. 

Sótlan Kossuthok

Papp Sándor Zsigmond: Kutyaugatás éjfélkor

Most először irigykedem az olvasóra. Amikor ez a kis helyzetjelentés a kezébe kerül, már javában benne jár az újévben, kicsit belekóstolt, megízlelte, talán neki is fogott a szilveszteri fogadalmak megvalósításának. Már van egy kis rutinja 2025-ből. Amikor viszont ezt írom, még az első nap első reggelén botorkálok, és mintha egy teljes év fáradalma húzná a csontjaimat. 

Magyaros jövő

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Üres székek

A tartós kapcsolatok egyik alapkérdése: hol legyen a karácsony? A válasz könnyű, ha az egyik félnek nincs családja, vagy olyan mértékben utálja őket, hogy még a szeretet ünnepén is mesze elkerüli a találkozást.

Orwell kis tesója

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Idegen otthonok

Igazából mindenkinek, aki idegenkedik „Brüsszel” mesterkedéseitől és „diktátumaitól”, mint egy gyógyszert, felírnám az egyhavi bécsi tartózkodást. 

Egyszavas hatalom

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: A megzabált Mikulás

Szerintem jó Mikulás voltam.