Iránytű húsz évre

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: A giccses tökéletlenség

Az emberélet útjának felén, ha nem is sötét erdőbe, de komoly egzisztenciális kérdésekhez érkezünk. És persze ebből is kinőhet egy sűrű, vad vadon, főként, ha nem leljük a válaszokat.

A butaság ragyogása

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Megérne egy misét

Egy szó mint száz: franciaként szeretnék újjászületni.

Kőbe faragott ego

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Egyről a kettőre

Hiába nyugtatgatott minket a német tanítónő, hogy Duska nyilvánvalóan gimibe való gyerek, mi k-európaiak a számok fogságában élünk. Ha egy dolgozat hármas, akkor az hármas és kész, innen már nincs visszaút, úgy rohanunk előre a zsákutcában, mintha sugárút lenne.

Tele van

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Ébredések és balsorsok

Tanuljuk a Himnuszt. Mármint Duskával, váltott erőkkel. Valahogy most jött el az idő a bécsi német-magyar iskolában, hogy a megyeszékhelyekkel és a régiókkal együtt Kölcsey Ferenc megzenésített versét is memorizálják, hiszen ez mégiscsak a kulturális identitásunk alapköve. Csakhogy lassan már több mint kétszáz év választ el minket a költő korától és nyelvétől. 

Saját nevelésű szörnyek

Ki ölte meg az ártatlanságot?

Igenis látnunk kell, hogy az antiszemitizmus szörnye nem hirtelen ugrott ki a bokorból és tarolta le fél Európát. Látnunk kell, hogy békés szalonokból indult mosolyogva és udvarias hangnemmel.

Önkéntes hülyítés

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Borostás álmok

Gyűlöltem a borotválkozást. Pedig a kamaszkor vége felé már alig vártam, hogy végre összefüggő szőrzet borítsa az arcomat. Persze akkor sem a borotválkozás volt vonzó, hanem a borosta. A nyolcvanas évek második felében láttuk ugyanis VHS-kazettán az agyonmásolt Hegylakót Cristopher Lamberttel a főszerepben és a Queen zenéjével. 

Sótlan Kossuthok

Papp Sándor Zsigmond: Kutyaugatás éjfélkor

Most először irigykedem az olvasóra. Amikor ez a kis helyzetjelentés a kezébe kerül, már javában benne jár az újévben, kicsit belekóstolt, megízlelte, talán neki is fogott a szilveszteri fogadalmak megvalósításának. Már van egy kis rutinja 2025-ből. Amikor viszont ezt írom, még az első nap első reggelén botorkálok, és mintha egy teljes év fáradalma húzná a csontjaimat. 

Magyaros jövő

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Üres székek

A tartós kapcsolatok egyik alapkérdése: hol legyen a karácsony? A válasz könnyű, ha az egyik félnek nincs családja, vagy olyan mértékben utálja őket, hogy még a szeretet ünnepén is mesze elkerüli a találkozást.

Orwell kis tesója

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Idegen otthonok

Igazából mindenkinek, aki idegenkedik „Brüsszel” mesterkedéseitől és „diktátumaitól”, mint egy gyógyszert, felírnám az egyhavi bécsi tartózkodást. 

Egyszavas hatalom

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: A megzabált Mikulás

Szerintem jó Mikulás voltam.

A jövő sanzonja

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Fogas kérdések

A fogfájást tisztelem. Amilyen kicsik a fogak, akkora gubancot képesek okozni, főleg, ha a dolog eljut a gyökérkezelésig. Amikor először tapasztaltam meg életemben ezt az izzó, tőrdöfésszerű nyilallást, amely mintha egyenesen a kisagyat venné célba, rögtön megértettem, hogy Isten nem véletlenül rejtette el bennünk a romlás lehetőségét. 

Amikor a fagyi…

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Érzelmek történelme

Jövőink

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Novemberi karácsony

Úgy bő tizenöt évvel ezelőtt azon nevetgéltünk a Brüsszelben élő unokatestvéremmel, hogy a legkisebbik gyermeke már december első napján elkezdi kidekorálni karácsonyi díszekkel a lakást. Nevettünk, mert mi a diktatúra aszkéta sarjai voltunk, akik erre a megtűrt ünnepre csak jóval a Mikulás érkezte után gondolhattak. 

Doktorok

Papp Sándor Zsigmond: Testidegen szerelem

Arról sosem beszéltek, hogy milyen meló a házasság. Gyerekként nem nagyon érdekelt, hogy mi miatt szeretik egymást apámék, ez épp olyan tény volt, mint az, hogy reggel felkel a nap. Az együttlétük karbantartása meg nagyon is felnőtt dolognak számított, ugyanakkor nem tűnt nagy kunsztnak. 

Nem zsidó dráma

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Andalgás helyett

Nincs ésszerű magyarázat, hogy miért lettem szerelmes Spanyolországba. Pedig a gyerekkori könyveimben sokkal egzotikusabb helyekről olvastam a Vadnyugattól Patagóniáig, valahogy mégis azt vettem észre, hogy egyre inkább érdekel a spanyol történelem, zenél bennem García Lorca, elbűvölten nézem Gaudí girbegurba épületeit, Dalí és Picasso zsenije pedig, bár elsőre nem értettem, mindig is megmozgatott.