A Tisza Párt vezetője több gyermekvédelmi intézménybe is ellátogatna, ám könnyen megeshet, hogy akciója csupán a lejáratás, a zavarkeltés célját szolgálja. Ezt írta a Magyar Nemzet „munkatársa” arról, hogy Magyar Péter bemutatta az egyik miskolci intézmény rozsdás, penészes mosdóját, az igazgatónak pedig a vitában azt mondta, ennek „kurva” nagy következményei lesznek. A „munkatárs” tehát megütközött a kifejezésen és a stíluson, ami nem is csoda, hiszen a kormánypártiak kizárólag Kosztolányi tíz legszebb magyar szavát (láng, gyöngy, anya stb.) váltogatják beszédükben.
A látottakon persze nem talált kivetnivalót a galamblelkű jobboldali sajtós, nem szokott ő hozzá az igazsághoz, ahogy a valósághoz sem.
Anélkül, hogy konkrét nevet írnék – nem az a lényeg, hanem a jelenség –, elmesélek egy történetet ennek okáról. Néhány évvel ezelőtt visszamentem egy borsodi kistelepülésre, ahol korábban éhezésről, fázásról, nyomorúságos életről meséltek az ott élők. Ám azt olvastam, hogy minden jobb lett, erről az éppen akkor miniszterként dolgozó, később magasabb szintre jutó politikus mesélt. Ellátogatott a településre, majd elégedetten azt mondta, ugyan szegénységgel találkozott, de a figyelem meg a kormány romafelzárkóztatása közösséget épített, ami által a családoknak, a gyerekeknek jobb az életük. A szép szavak mellé fotókat is tett, ezeken gyönyörű, rendezett település látszott. Kíváncsi voltam a csodára, a miniszteri látogatás után egy héttel én is odamentem, csak én már a valósággal találkoztam. Azt mondta az egyik család, hogy azt vették észre napokkal korábban: a patakból, ahol egyébként patkányok rohangálnak, elhordják a falu szélére a szemetet. Ebből gondolták, hogy lesz valami, jön valaki. A miniszter elé csak azok az emberek mehettek, akik nem beszélnek arról, hogy sokan éheznek, ami – ahogy fogalmaztak – nem azt jelenti, hogy kevés az étel, hanem azt, hogy nincs.
Pontosan ezt csinálja a kormány ma is, amihez a sajtója asszisztál. A valóság maradt a hazugság, a hamisság lett az igazság. Ki is kelt zavart?