A dél-koreai Puszanban ezen a héten már ötödik, egyben utolsó alkalommal ült össze az ENSZ Kormányközi Tárgyaló Bizottsága (INC-5), hogy az eddigi sikertelen kezdeményezések után tető alá hozzák a műanyagszennyezés visszaszorítását célzó nemzetközi szerződést. A küldöttek olyan megállapodásra törekszenek, amely túl mutat a szívószáltilalmak és rögzítettkupak-mizérián. Az eddigi tárgyalásokkal ellentétben most inkább a vegyi anyagokra összpontosítanak, miután az olyan országok, mint Szaúd-Arábia, valamint Kína - amelyek erősen érdekeltek az olajból előállított műanyagok előállításában - ellenezték a termelés visszafogására tett kísérleteket.
Az ENSZ környezetvédelmi programjának (UNEP) 2021-es jelentése szerint a globális műanyaggyártás mértéke évi 400 millió tonnára tehető, de ennek mindössze 12 százalékát semmisíthetik meg, és csak 9 százalékát hasznosítják újra, vagyis a nagy része szemétlerakókban, illetve a környezetben végzi.
Becslések szerint az emberiség körülbelül 50 millió tonna műanyaghulladékot szabadít a környezetre minden évben, amivel a szintetikus anyagok már a teljes élelmiszerláncba, a vízkörforgásba és az emberi szervezetbe is beépültek.
A Kaliforniai Egyetem kutatóinak mesterséges intelligencia segítségével végzett modellezése szerint a jelenlegi 50 millió tonna harminc éven belül a duplájára - 100-139 millió tonnára - nőhet, de ha az országok megegyeznek egy általuk javasolt négypontos akciótervben, akkor ez akár 90 százalékkal csökkenthető.
Az első és legfontosabb tennivaló, hogy az előállított termékek legalább 40 százalékban újrahasznosított műanyagból készüljenek. “Ez azért fontos, mert csökkenti az igényt az újonnan előállított „szűz” műanyagok iránt, miközben növeli a keresletet az újrahasznosított anyagokra. Hirtelen igény lesz egy globális újrahasznosítási piacra” - mondta Douglas McCauley, az egyetemi csoport vezetője a New Scientist-nek. Második lépésként a szűz műanyagok előállításának mennyiségét a 2020-as szinten kell limitálni. A modell szerint ez önmagában 60 millió tonnával csökkenti a szennyezést 2050-re. Ennek van a legnagyobb hatása az üvegházhatású gázok kibocsátására, amelyek a gyártás során keletkeznek. A fosszilisi üzemanyagokból történő műanyagyártás nagyon intenzív szennyezőanyag kibocsátással jár. A harmadik eleme a cselekvési tervnek, hogy 50 milliárd dollárt kell a fölöslegessé vált műanyagok kezelésére fordítani, ez szintén csaknem 60 millió tonnával csökkentené a szemétté váló műanyagokat. Ennek a pénznek a jó részét hulladékkezelésre kellene szánni, főként az alacsony jövedelmű országokban, amelyeket a megfelelő kezelési lehetőségek hiányában a szennyezések a leginkább sújtanak. Végül a műanyag-csomagolásokra kivetett alacsonyabb összegű díj jelentősen hozzájárulna a fölösleges műanyagok eltűnéséhez. A kutatók ezt a tervüket a Washingtonban a műanyag szatyrok után fizetendő 5 cent (körülbelül 20 forint) bevezetésének hatáselemzéseire alapozzák. Az így befolyt összeget közvetlenül a hulladékkezelésre és -újrahasznosításra lehet fordítani.
A szakértők azonban hangsúlyozzák, hogy a helyi intézkedések nem elegendők, mindenképp szükség van a globális megegyezésre. Például hiába tiltották be Kaliforniában az egyszer használatos műanyag zacskókat már jó tíz éve, ha a partra sodort szatyrok és más műanyagszemét nagy része máshonnan érkezik, például Ázsia felől, a Csendes-óceánon keresztül.
Puszanban vasárnapra várható a döntés, a fő kérdés az, hogy megoldható-e az újonnan előállított műanyagok mennyiségének korlátozása. Míg egy 68 országot tömörítő csoport elkötelezte magát a fenti négy pont mellett, addig egy kisebb, de annál nagyobb gazdasági erejű koalíció (például Oroszország, Szaúd-Arábia, Irán és Kuvait) már kifejezte, hogy ebben a formában nem tudja támogatni az egyezményt. A szakértők szerint az olajipar és a fosszilis lobbi mindent megtesz majd azért, hogy addig húzzák az időt a lehetőleg jelentősen felhígított megállapodással, amíg csak lehet.
