A NER „békeköltségvetésének” egyik alappillére, hogy a 2025-ös esztendőben szabad kijárást tesznek lehetővé az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások felhasználása számára, a lakhatási körülményeik javítására hivatkozva. A kiáramló pénzek - az MNB számításai szerint -, a 2100 milliárd forintos állomány várhatóan mintegy 14 százalékát érintő pénzátcsoportosítás ugyan nem rendíti meg ezt az öngondoskodási formát, de mint ahogy ez a legfrissebb Pénzügyi Stabilitási Jelentésükből kiderül, az intézkedés közvetett kedvezőtlen hatása nem lehet kétséges.
Az egymillió főt valamivel meghaladó tagok számláin átlagosan mindössze kétmillió forint megtakarítás található. De ez sem egyenletesen oszlik meg. Lakásvásárláskor legfeljebb a hitel-törlesztéseknél lehet csipegetni majd belőle. Önerőként a pénztári tagok elsöprő többségénél aligha jöhet számításba. Viszont akadnak közel 40 ezren, akiknek számláin 10 millió forintot meghaladó összeg található.
Vagyis a szociális (ön)gondoskodás maszlagával leöntött újabb lehetőség - ki tudja hányadszor -, ismét a legmódosabbak számára teszi könnyebbé a lakhatási lehetőségeik bővülését.
De legyünk jóindulatúak, mivel a legmagasabb összegű számlák tulajdonosai főként az idősebbek közül kerülnek ki, így van esélye annak, hogy utódaik számára vásárolnak új lakást vagy teljes körűen felújítják a régit. Igazolván, hogy érdemes jó helyre megszületni!
A piac mifelénk azonban gyakran nem úgy reagál egyes - hatástanulmányok nélkül kiagyalt - intézkedésekre, mint azt a pénzügyi kormányzat, a pillanatnyi politikai érdekek szolgálatába szegődve, elképzelte. Ha az önkéntes pénztári állományból jövőre megmozdul néhány százmilliárd forint, s a lejáró, illetve kamatozó állam-papírállományból is felszabadul 3 ezer milliárd, amelynek egy része az éppen válságban lévő építőipar produktumait célozza meg, akkor az, ugyancsak a jegybank véleménye szerint, felhajtja majd az ingatlanárakat, ami szűkíti az érdekeltek körét. Ezt hívják bumeráng hatásnak.