Azt állította Orbán Viktor (a Puskás Múzeum megnyitása alkalmából), hogy „a kommunizmus, ami a Szovjetunióhoz tapad, lényegét tekintve internacionalista, a futball pedig lényegét tekintve nemzeti. Vagy futball, vagy kommunizmus: a kettő együtt nem megy.”
Ezzel szemben a tény az, hogy nagyon is ment, hiszen a híres aranycsapat a Rákosi-rendszer alatt érte el világra szóló sikereit. A futball pedig lényegét tekintve helyi, közösségi, városi, és csak aztán nemzeti. Természetesen a nemzetek közti vetélkedés ma is megmaradt, de ahogy a klubcsapatok is abszolút nemzetközivé váltak, úgy a magyar válogatottban is szerepelnek olyanok, akik menet, azaz foci közben lettek magyar állampolgárok. Hát így vagyunk. És nem úgy, ahogy Orbán szereti elképzelni.
Azt is állította a miniszterelnök (ugyanott), hogy „a kommunisták félbehagyták a háború után nemzeti egyetértésben építeni kezdett Népstadion munkálatait, és leállították a metróépítést”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a komcsik még így is nagyobb befogadóképességű stadiont építettek, mint a jelenlegi kormány, a metróépítést pedig Orbán állította le 1998-ban, és nem a kommunisták, akik alatt, még a rendszerváltás előtt két új metróvonal is épült Budapesten. Rövid emlékezet lenne a hosszú kormányzás titka?
Azt állította Orbán (a szakszervezetekkel és a munkáltatókkal kötött bérmegállapodás után), hogy ennek alapján három év alatt 40 százalékos lesz a minimálbér-emelkedés, ami nemcsak Magyarország esetében példátlan, hanem Európában is csak egyszer fordult elő.
Ezzel szemben a tény az, hogy 2001-2002-ben az első Orbán-kormány 57 százalékos minimálbér-emelést határozott el. Nagy vezérünk a jövőbe lát, de a múltba már nem? A saját múltjába sem?
Azt állította továbbá a kormányfő (a Kossuth rádióban), hogy „január elsejétől kétségkívül egy más gazdaságirányítási rendszerben fogunk dolgozni”.
Ezzel szemben a tény az, hogy ugyan már, dehogyis. Az államkapitalizmusból esetleg visszatérünk a szocializmusba? Na, azt azért nem. Vagy a kormány januártól nem rendeletekkel fog kormányozni? Dehogynem. Esetleg ezután nem úgy fognak irányítani, hogy az egyik nap kitalálnak valamit, és másnap rögtön bevezetik? Ugyan! Szóval mitől is lesz más a gazdaságirányítási rendszer? Na, ugye. Hacsak Orbán januártól az üzleti és nőügyeken kívül a gazdasággal sem foglalkozik.
Azt állította Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója (Csurka István születésnapi megemlékezésén), hogy „Csurkának mindenben túl korán volt igaza. De az életben és a politikában az időzítés a legfontosabb dolog. Csurka rossz időzítő volt.”
Ezzel szemben a tény az, hogy Csurkának se korán, se később nem volt igaza közéleti és politikai kérdésekben, de a sors fura fintora, hogy Kövér Lászlónak viszont 1992-ben igaza volt, amikor azt mondta Csurka nevezetes dolgozatáról, hogy az náci alapvetés. Ám ha a politikában valóban az időzítés a legfontosabb, akkor Orbán Viktor most nagy bajban van, hiszen róla hívei és munkatársai folyton azt mondják, hogy neki nem igaza van, hanem igaza lesz. Nem lennék Schmidt Mária helyében.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.