330 igen szavazattal 275 nem mellett a brit parlament alsóháza megszavazta az aktív eutanázia, vagyis az asszisztált öngyilkosság legalizálását. Az erről szóló törvény – amely ezután kvázi puszta formalitásként néhány hét kitérőre a parlamenti bizottságok elé kerül, és tesz még egy kört a felsőházban is a lordok között – lehetővé teszi, hogy a 18 évesnél idősebb gyógyíthatatlan betegek orvosi közreműködéssel vessenek véget az életüknek Anglia és Wales területén. Hatálya a független parlamenttel rendelkező Skóciára és az asszisztált öngyilkosságot eleve elutasító Észak-Írországra nem terjed ki.
A törvény elfogadását parázs törvényhozási vita előzte meg, de a parlamenti képviselőktől egyik párt sem várt fegyelmet, mindegyikük a lelkiismerete szerint szavazhatott az aktív eutanázia – az asszisztált öngyilkosság – ellen vagy mellett. Keir Starmer munkáspárti miniszterelnök megszavazta az eutanázia legalizálását, ugyanúgy, ahogyan Rishi Sunak konzervatív exkormányfő is.
A Starmer-kormány eddigi hivatali idejének eddig legvitatottabb törvényjavaslatát Kim Leadbeater, Spen Valley munkáspárti képviselője, a a közvetlenül a 2016-os Brexit-népszavazás előtt meggyilkolt képviselő, Jo Cox testvére nyújtotta be. Gyógyíthatatlan betegnek a törvény szerint azok számítanak majd, akiknek már legfeljebb csak hat hónapjuk van hátra, de legalább egy évig kell ugyanabba a háziorvosi rendelőhöz tartozniuk, elkerülendő az öngyilkossági turizmust, vagyis külföldi állampolgárok kizárólag ezt a célt szolgáló utazását. Azokat, akiket bűnösnek találnak abban, hogy másokat az asszisztált öngyilkossághoz vezető folyamat elindítására kényszerítettek, akár 14 év fegyházbüntetésre is ítélhetnek.
Az aktív eutanáziához vezető első lépés a döntés megvitatása a folyamatot koordináló orvossal, akinek kötelezően ismertetnie kell a diagnózist, a prognózist, a kezelési lehetőségeket, illetve a palliatív és hospice ápolás lehetőségét. Fizikai állapota ellenére a páciensnek mentális képességei teljében kell lennie, döntését az aktív eutanáziáról két külön szándéknyilatkozattal kell igazolnia. Ezt követően a koordináló orvos szakorvosok bevonásával értékeli a jelentkező kórképét, majd az ügy egy felsőbírósági bíró elé kerül, aki a beteget és akár más érintetteket is meghallgatja. A jogi végzés után legalább két hétnek kell eltelnie, mire a halálos beteg befejezheti az életét. A végső aktusra legkorábban három héttel a második szándéknyilatkozat után kerülhet sor. Az élettől búcsúzónak egyedül kell előkészítenie és bevennie a javasolt és a orvos által rendelkezésre bocsátott szerek egyikét. A fentieken túl nyújtott külső segítség változatlanul jogi szankciót von maga után.
Az aktív eutanázia lehetősége a legutóbb 2015-ben került a brit parlament elé, akkor 330 szavazattal 118 ellenében elvetették.
