Magyar Péter legfőbb erénye, hogy ellenfelének minden trükkjét ismeri és éppen ezért nem is dől be ezeknek. Nem védekezik a karaktergyilkosság változatos módjaival szemben, hanem megelőzi ezeket és visszatámad. Kizárólag azzal foglalkozik, amivel eredményt akar elérni, és csak a döntő pontokra összpontosít. Azt a nép számára érthető, egyszerű nyelvet használja, amit ellenfelei. Nem magyaráz, hanem kijelent, kiindulva abból, hogy a nép a tapasztalatainak hisz. Ez bizony lopás, korrupció - vagy netán valami más?
A LOPÁS TERMÉSZETE. A kórházi műtőkben a klíma hiánya embertelenség, ha a főigazgató szobájában pedig működik, az egyszerűen a betegek meglopása. Ha a vonatok állandóan késnek, akkor a kormány az emberek idejét lopja. Ha nincs szaktanár az iskolákban, akkor a kormány ellopta a tudást a gyerekektől. Ha az állami földeket fodrászok, körömépítők, manökenek kapják a licitáláson induló parasztok helyett, akkor az a föld ellopása. Ha jachtkikötő építéséhez ősnádasok kivágására adnak engedélyt, az a közösség meglopása. Ha verseny helyett kiválasztott haverok építik jó drágán az utakat, az az adófizetők meglopása. Ha a templomfelújítást mindig ugyanaz az öt vállalkozó nyeri el, és a felújítás ára többszöröse a szlovén, szlovák felújításnak, az is. Ha az uniós pályázatok negyedét mindig ugyanannak a tizenkét tulajdonosnak a cégei nyerik el, az az Európai Unió adófizetői által elfogadott versenykövetelmények kijátszása. Ha az ország műfüves pályáinak többségét egyetlen cég építi, és ezek ára a sorozatgyártás és bejáratott technika ellenére nem mérséklődik, az a megrendelők - többségében az önkormányzatok - meglopása.
Akik ezt elkövetik, azok nem alkalmi tolvajok, még csak nem is gondatlanságból teszik, amit tesznek. Ezt a „jogot magukra írva” követik el, és ez még csak nem is a közjó ellentétének képzelt, nyakra-főre használt közrossz, a korrupció, mert nem a „megkenés” a fő mozzanat. Ez bizony bűnszervezetben, hatalommal visszaélve, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés vagy csalás. Ha Magyar Péter ennek üzen hadat, akkor igazi nagy fába vágta a fejszéjét, amiben nem maradhat egyedül. A korrupciót nem lehet megszüntetni a jogállam helyreállítása nélkül. Az egyszerű nép ezt érti, ám ezt az egyszerű összefüggést a sokdiplomásoknak és sok diplomásnak is el kell magyarázni.
A NÉP NYELVÉN. Talán nem köztudott, hogy a demagógiának, azaz a népámításnak meg a populizmusnak, azaz népre hivatkozó ígérgetésnek közös a gyökere: a nép (démosz, illetve populis). Természetesen abból, hogy valaki képes a tömegek számára érthetően megfogalmazni mondanivalóját, nem következik, hogy elitellenesnek, felelőtlen ígérgetőnek, a politikai-társadalmi intézmények lerombolójának is kell lennie. Az azonban nem hátrány, ha azt a nyelvet használja, amit a nép használ és megért, sőt a fogalmazás mindennapos képszerűsége miatt maga is látja, hogy a beszélő hová tart, mik a céljai.
A „nép barátja” elnevezést ugyan lejáratta a leninizmus a narodnyikok megbélyegzésével, de eredetileg ez volt az elitellenesség, az oligarchaellenesség, a születési előjogaik miatt hatalmon lévő arisztokratákkal való szembenállás megnevezése. Nem véletlen, hogy Marat, a kispolgárság vezére ezt a címet adta a francia forradalom alatt kiadott lapjának; nyilván az sem volt véletlen, hogy az 1848-as forradalom alatt egy ilyen című lap lett a Batthyány-kormány, majd a Honvédelmi Bizottmány egyik szócsöve.
A magyar rendszerváltás elhunyt nagy alakját, Tamás Gáspár Miklóst is úgy tartjuk számon, mint a nép barátját, aki az egyenlőtlenségekkel, az emberi jogok korlátozásával, a demokratikus intézmények rombolásával szemben nem röstellt a néphez fordulni, és (majdnem populista módon) ekképpen beszélt a Fidesz székház előtt 2011-ben: „Olyan országban, amelyben a válság jelére az állam megtámadja a legszegényebbeket, elveszi a munkanélküli-segélyt, átalakítja az adórendszert úgy, hogy a szegények többet fizessenek és a gazdagok kevesebbet, mindenféle föltételekhez köti a legszegényebbek megsegélyezését, amelyben súlyosan büntetik azokat a szerencsétleneket, akik a börtön előtt fölkiabálnak az emeletre hozzátartozóiknak, ahol súlyos büntetéssel sújtják azokat a magukat rosszul érző fiatalembereket, akik összefirkálják a falakat, ahol súlyosan büntetik azokat a gyerekeket, akik egy tábla csokoládét ellopnak a közértből, olyan országban, kedves barátaim, ahol az erőseket jutalmazzák és a gyöngéket büntetik, olyan országban nincs köztársaság.”
Persze, én is tudom, hogy Tamás Gáspár Miklóssal sem szellemileg, sem erkölcsileg, de még az ékesszólás dolgában sem lehet Magyar Pétert együtt említeni, de kérdezem: amikor az ő szavára tömegek mennek a kisvárosok kocsmái elé, a nagyvárosok főtereire, akkor ő nem a nép barátjaként lép fel? Nem pontosan azt teszi, amivel szemben a magyar vezér tehetetlen? Megszólítja a népet úgy, hogy megértik, mit mond és azt is értik, hogy miért.
A SAJÁT FEGYVERÉVEL, A SAJÁT MÓDSZEREIVEL. Clausewitz, a híres porosz katonai teoretikus szerint „minden sikeres lehet, ami az ellenséget váratlanul éri.” Kötve hiszem, hogy Magyar Péter hosszan tanulmányozta volna Clausewitz „A háborúról” című művét, mégis eddigi működése – ösztönös reakciói és a kommunikációs teret magához ragadó kezdeményezései - arról vallanak, hogy tisztában van a stratégiai és taktikai elemek, a sorrendiség és a hatásos időrend, akár tankönyvi tisztaságú alkalmazásával.
Ezért tudta fellépésének és hangütésének váratlanságával meglepni ellenfeleit, a NER lovagokat, a NER agitproposait, magát a Keresztapát és kis segédjét, minden titkosszolgálat és kormánypropaganda főnökét. Az eddigi ellenzéki taktikát sutba dobva a maffiaállam évtizedes trükkjeit használta fel, kitalálóikra olvasta rá sikeresen azokat.
Sokan felróják, hogy nem teoretikus alkat, hiszen ha az lenne, akkor az egyének, az ellenzék szempontjából legfontosabb pontokon kellett volna támadnia, így a jogállamiság szétrombolása, illetve ennek helyreállítása, az ukránok melletti kiállás, az elesettek, a szegények pártolása, elsősorban az Iványi Gábor hősiessége előtti főhajtás felől.
De az a közönség, amelyhez szólnia kell, a kádárizmus, majd az orbánizmus által megfertőzött önző egyénekből áll, akiket szinte csak a saját ügyeik, a saját legszűkebb környezetük érdekel.
A Kádár által betanított feltételes reflexeik ma is működnek. Ha falatot kap, akkor nem „ugat bele” a politikába, nem törődik azzal, mit hablatyolnak az „ország asztaláról” vagy a „fékek és ellensúlyok” szétdúlásáról. Ha azonban falatkája veszélyben van, mert ellopták, mert a kórházakban csak meghalni lehet, mert a vonatok nem érnek időben célba, mert a főnökök által kiválasztottak kapják a földet, a pályázati pénzt, akkor eldől benne is a borjú. Ekkor a falatkákat veszélyeztető szervezett lenyúlás a nép fejében is rendszerré áll össze anélkül, hogy hosszas jog- és politikaelméleti levezetést, gazdaságpolitikai kritikát hallgatna végig.
Magyar Péter elfogadja, hogy a nép csak rövid időre hajlandó figyelni, csak ismerős szövegeket ismer fel, és emiatt szellemi állapotát nem becsüli le. Abból indul ki - ahogy Orbán és mamelukjai -, hogy neki ezekkel az emberekkel kell elsöpörni ezt a rendszert. Alkalmazza Clausewitz tételét, hogy a legegyszerűbb iránymegjelölés a leghatékonyabb. Ezzel kicsavarta Orbán kezéből azt a fegyvert, aminek alkalmazását eddig az ellenzéki vezetők - lekicsinyelve azt – elutasították.
Igaza van kritikusainak, Orbánhoz hasonlóan beszél. Ám mást mond. Azaz semmiben sem mond mást, mint amit az eddigi ellenzéki vezetők mondtak (pl. Hadházy), csak másként mondja. A saját fegyverével, a saját módszereivel veri meg a NER-t. Éppúgy, ahogy hirdeti, „lépésről-lépésre, tégláról-téglára” tanul és tanít.
Olyan, mint a faluba érkezett első tanító, aki csak néhány betűvel tud többet, mint a tanítványai: a nép. Együtt tanul, együtt józanodik ki a NER hazugságaiból. Az elemiben nem lehet az egyetemi tananyagot számonkérni. Sajnos az ellenzék tanárai nem tanultak pedagógiát (sem), de fontos funkciójuk, hogy „készre sütve” tudják felajánlani a kritikai (ld. maffiaállam) és szerkezeti átalakítási ajánlataikat.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.