- Súlyos beteg a német gazdaság, Angela Merkel nevét szinte már szitokszóként használják

A jólét hitében elkényelmesedett országban radikális a valósággal történő szembesítés, az ipar gyöngyszemei sorra jelentették be a közelmúltban, hogy „strukturális átalakításokra” kényszerülnek, azaz termelésleépítésre és kirúgásokra kerül sor, a Thyssen-Krupps 5000, a Schaeffler 7000, a Bosch 3 800, az amerikai a Ford 2900 alkalmazottól akar megválni, de a legnagyobb földindulás Wolfsburgból fenyegeti a német gazdaságot. A Németországban mintegy százhúszezer embert foglalkoztató Volkswagen munkásai sztrájkba léptek. Európa hajtómotorja kifulladóban van, súlyos beteg az egészség mintaképének tartott német gazdaság. A „Németország mindenkinél jobban csinálja” érzést, most, ahogy azt Wolfgang Münchau, a Financial Times újságírójának, napokban kiadott, könyvének címe sugallja, a „Kaput” félelme váltotta fel. Belső strukturális problémákkal küzd a „made in Deutschland”, de a Covid, majd a háborúk, az energiakrízis, és a nemzetközi kereskedelem zavarai egyaránt nyomasztják a német gazdaságot.

Elemzők szerint a kulcs, az ország legfontosabb kereskedelmi partnerénél, másfelől riválisánál, Kínánál keresendő. Az ázsiai ország gazdasága lassul, ez az autóipar, illetve más csúcstechnológiai ágazatok agresszív exportpolitikájával párosul, azaz miközben az ottani felvevőpiac szűkül, a kínai áruk dömpingárai nyugaton is leszorítják a porondról a német ipar termékeit. A belső problémák között a bürokráciát és az ökológiai átmenet nehézségeit, a lakosság öregedését, a kvalifikált munkaerő hiányát, sorolják az elemzők. Ez utóbbiak rosszul vannak fizetve, sokan keresik a határon túl, például Svájcban, a boldogulást. Az egyensúlyhiányhoz hozzájárul a keleti tartományok helyzete, ahol a hatalmas támogatások ellenére, a mezőgazdaság dominál, az ipart inkább csak kisvállalatok képviselik, közülük sokan azonban Oroszországtól függnek, a szankcióktól megbénítva tengődik. De az elégtelen állami beruházások is okolhatók a pangásért. Az eladósodottságot akadályozandó az alkotmányba beépített fékek visszaütöttek, a gazdaság stagnál, az ipari termelés hanyatlik. A számok beszédesek, a tavalyi 0,3 százalékos GDP visszaesés után, ez év végére további 0,2 százalékos veszteséggel számol a kormány, és ez rossz emlékeket elevenít fel.

akkoriban az „Európa betegének” tekintett német gazdaság, az egyesítés terheit nyögve, az európai átlagot meghaladó ütemű, 11 százalék fölé emelkedett munkanélküliséggel szembesült.

Radikális reformok bevezetésére kényszerült a kancellár, Gerhard Schröder, amelyeket Peter Harz, a Volkswagen humánerőforrás igazgatója inspirált. A VW-nál az 1990-es években megmutatkozó munkaerőpiaci gondok megoldásaként flexibilis munkaidőt vezettek be, megúszva így 30 000 ember elbocsátását, bevezették a 4 napos munkahetet, 20 százalékos munkaidőcsökkentés mellett 15 százalékkal csökkentek a bérek. 2002-től több törvény született ebben a szellemben, rugalmasabbá téve az egész munkaerőpiacot.

Kedvező külgazdasági helyzet, éhes kínai felvevőpiac, és az előd, Gerhard Schröder hagyatéka, kedveztek terveinek. Hárommillióval csökkent a munkanélküliek száma, a Kurzarbeit, vagy rövidített munkaidős foglalkoztatás révén elkerülték a tömeges elbocsátásokat. Vitákat váltott ki viszont, hogy Merkel beengedte az állami tulajdonú kínai vállalatokat a „kényes” német szektorokba, és az is, hogy nyitva hagyta a határokat a menekültáradat előtt. Sokat tett a keleti tartományok felzárkóztatásáért, csúcstechnológiai vállalkozásokat irányítva Lipcsébe, Potsdamba, Drezdába, Jénába többek között. Amikor elhagyta a színpadot virágzó, ám sérülékeny gazdaságot hagyott maga mögött, a csúcstechnológiai ágazatok, az elégtelen befektetések okán, versenyképtelenek voltak az USA és Kína iparával szemben. Németország elmulasztotta a világszínvonalú digitális infrastruktúra kiépítését, nem fordított elég figyelmet a mesterséges intelligenciára, az ezzel kapcsolódó oktatásra, gyorsan lemondott a nukleáris energiáról, anélkül, hogy biztos pótlást talált volna a vállalatok növekvő energiaigényeinek kielégítésére, elhanyagolta a megújuló energiaforrásokat. Eközben Németország túlságosan függővé vált Kínától, ugyanakkor tény, hogy javarészt a kínai gazdasági kapcsolatok jelentették a német gazdaság lendületének alapjait. Azután egyszer csak konkurens lett a jó vevőből, és ez nem csak az autóipart, de az ipari gépgyártás világpiaci pozícióit is megrengette.

Távozásakor már elhangzott a jóslat, ahogy a brüsszeli Bruegel intézet igazgatója, Guntram Wolff fogalmazott,” mindez tíz éven belül megbosszulja magát.” Nem telt el tíz év, de a kiütések már láthatók. A német iparvállalatok termelése 2018-óta 12 százalékkal zsugorodott, erre az évre 3 százalékos hanyatlást jeleznek a statisztikák. Különösen az energia árak bosszulják meg Merkel hajdani spórolós irányítását, a 16 esztendő elmaradt beruházásait. Az orosz gáztól való 2 évtizedes függőség után kényszermegoldásokkal próbálkoznak a németek, az amerikai import 40 százalékos drágulást hozott, a megújuló energiaforrások hadba állítása költséges és nem megy egyik napról a másikra. Olaf Scholz, lehet, hogy hattyúdalként, még a nyáron bedobott egy növekedési tervet, (Wachstumsinitiative), adókönnyítést, az energia árának szubvenciókkal történő leszorítását, kevesebb bürokráciát, és a munkaerőpiac erősítését hangoztatva, támogatást ígért az idősebbek, és a kvalifikált külföldi munkaerő foglalkoztatásához, egyúttal 23 milliárd eurós adókönnyítést is ígérve a magánszemélyeknek.

És még nem tudni mit találnak el Donald Trump egyelőre csak megfeszített íjából a nyilak.

Látszólag minden rendben

A német gazdaság teljesítménye messze kiemelkedik az Európai Unióban, az éves GDP 4122 milliárd euró, miközben Franciaország bruttó hazai terméke összesen 2803 milliárdot tesz ki. Az egy főre eső termelés közel 50 000 euró, miközben egy franciára mindössze 42 000 euró jut. A GDP 22 százalékát az ipari termelés jelenti, az export 51 százalékkal járul hozzá. Az államadósságot, a három évvel ezelőtti 69 százalékról, a GDP alig 64 százalékára szorították vissza. A legújabb, napokban publikált statisztikák vegyesek, a kiskereskedelmi eladások a vártnál nagyobb mértékben, 1,5 százalékkal zsugorodtak, az importárak nőttek, a munkanélküliség viszont az előre jelzettnél kevésbé nőtt novemberben, egyelőre 6,1 százalékot jeleztek. Novemberben 2,2 százalékos inflációt mértek, és összességében a negyedik negyedben 2 százalékban bíznak az elemzők. A GDP viszont rosszabbul alakult, mindössze 0,1 százalékkal bővült szemben a 0,2 százalékos várakozással. Az öt legnagyobb gazdaságkutató intézet (DIW, Ifo, IfW Kiel, IWH, RWI) szakértői szerint 2024-ben mindössze 0,8 százalékos, míg 2026-ban 1,3 százalékos lesz a GDP bővülés.

Sztrájkolnak a Volkswagen dolgozói

Sztrájkolnak a Volkswagen munkásai miután sikertelenül záródtak a tárgyalások a cégvezetéssel, amely egyelőre kitart három németországi üzem és tízezres elbocsátásokat előrevetítő tervei mellett. A gyártó súlyos gondokkal küzd, a tervezettnél 25-50 százalékkal drágábban működik a csoport 10 németországi üzeme, számítások szerint egyes gyárak a dupláját költik, mint más, hasonló nagyságú, konkurens vállalkozások. A VW rentabilitása folyamatosan rosszabbodik, az elmúlt félévben az üzemi nyereség 2,4 százalékkal, 5,4 milliárd euróra csökkent, 10 millió autó gördült ki az üzemekből szemben a pandémia előtti 13 millióval. A társaság irányítói szerint a túléléshez 17 milliárd eurónyi költséget kell megtakarítani, a VW munkástanácsa ezzel szemben1,5 milliárd eurós spórolási tervet ajánlott. A szakszervezeti szövetség bérbefagyasztást, és a bónuszok visszatartását javasolta a két következő évre, cserébe a gyárbezárások tervének elvetését, és a foglalkoztatási garanciák megtartását kérte. A VW vezetősége szerint az IG Metall által előterjesztett javaslatok nem orvosolják hosszú távon a társaság pénzügyi gondjait.