kiállítás;Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ;

André Kertész torzításai a kiállítás számos alkotóját inspirálták

- „Kertész” leszek...

A 20. századi fotóművészet egyik megkerülhetetlen alakja André Kertész, munkásságát világszerte ismerik. A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban látható Apropó, Kertész kiállítói nagy fába vágták a fejszéjüket, amikor az alkotó munkásságához nyúltak.

A 2024/25-ös tanév tavaszi szemeszterét André Kertész minél alaposabb megismerésével töltötték a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Intézet Fotográfia Tanszékének BA és MA hallgatói. Időt és energiát nem sajnálva kellett beleásniuk magukat az életműbe, hogy feltérképezzék Kertész „sorsának fordulópontjait, alkotói attitűdjét, művészi hitvallásához való hűségét...meglássák a kirajzolódó összefüggéseket az élet és a művek között”– szól a program. A kutatásban résztvevők – Eloy Rodriguez, Glavánovits Martin, Hitre Imola, Kiss Richárd, Kovács Edmond, Köntös Dóra és Mucsi Mira Mariann – vagy egy Kertész-képet, vagy az életút egy jellegzetes és fontos eseményét szemelték ki, hogy saját alkotói elképzeléseik és kutatási eredményeik alapján hozzák létre képsorozataikat.

Eloy Rodriguez Interpretation című sorozatának darabjaihoz André Kertész Víz alatt úszó (1917) című fotója adott „kapaszkodót”. Az esztergomi Szent István uszodában készült eredetin a vízbe lemerülés pillanatát látjuk. Egy izmos férfi alakját, aki minden nehézség nélkül siklik a folyékony közegben. De még milyen kecsesen, halakat megszégyenítő ügyességgel! Amint lemerülünk, és körülvesz a víz, lelassulnak a mozdulatok, az idő folyása is lassúvá válik, torzul minden. A Víz alatt úszó Kertész első képtorzulásainak ragyogó példája, amit a későbbiekben még számtalan követett, például az 1933-ban készített Distorsions (Torzulások) sorozat. Rodriguez a mester egyedi látásmódja által inspirálva kezdte el követni lépteit a medencén keresztül. Sorozatával – amely kísérlet tér és idő azonosítására – arra törekedett, hogy a helyet ne csak Kertész szemén keresztül fedezze fel, hanem úgy, ahogyan ma látjuk.

Glavánovits Martin 2016 óta foglalkozik fotográfiával. Fő profilja esküvők rögzítése, de többek között enteriőröket, épületeket, tárgyakat is lencsevégre kap. A Szubsztancia művei a már említett Distorsions alapján készültek. Glavánovits több anyag és módszer felhasználásával vont be tükröződő felületet az aktfotózásba. A Szubsztancia kompozícióinak szellemszerű figurái elmosódottak, torzak, mégis emberi jegyeket hordoznak. Glavánovits kutatása során azt vizsgálta, hogy az ember miként veszíti el humanizmusát, identitását, és válik egyfajta emberi vonásokat csupán csírájában mutató masszává. Végül arra a következtetésre jutott, hogy noha az ember mint egyén megszűnik létezni, de alapvető jellege azért megmarad, beazonosítható.

„Fényképész vagyok, vizuális művész, aki önmagán keresztül szemléli a világot, keresi a benne rejlő tanulságot és csodákat”– mutatkozik be honlapján Hitre Imola. A fiatal alkotó az André Kertész által Szigetbecsének ajándékozott munkákból nyert ihletet, amelyek a nagyvárosi élettéren kívül eső, ember- és természetközeli atmoszférájú képek. Otthonosak, vidékiesek, múlt, jelen és jövő egyszerre elevenedik meg rajtuk. Hitre kiállított képanyaga is ezekhez közelít. Önmagát, családtagjait, táji elemeket ábrázol, foglalkozik értékekkel, érzésekkel, családi- és személyes múlttal, öröklött és továbbadott hagyományokkal.

A társadalom és a vizuális kultúra változása miatt Kiss Richárd telített jelenünk lényegét igyekszik megragadni, és az internet által kiváltott változásokra, azok kortárs művészetre gyakorolt hatásaira fókuszál. Kertész New York-ban készített polaroid felvételei hatottak rá. Egyetemi tanulmányai után folyamatos teljesítés kényszerbe került, majd befelé fordult, az otthon melegébe. Az Otthon hangjai fekete-fehér sorozatán a hanghullámokra helyezi a hangsúlyt. Tárgyakat, térelemeket használt, amik a kibocsátott hanghullám terjedését torzítják, vagy éppen megtörik.

Úgy látszik, André Kertész Distorsions-jától nehéz elszakadni, Kovács Edmond is eltorzítja a D/St0Rt/oN formáit. A Víz alatt úszó is visszatér Köntös Dóra prezentálásában. A mozgás és mozdulatlanság egyszerre való megjelenítése volt a célja, miként az eredetin. Mucsi Mia Mariann – akárcsak Kiss Richárd – személyességük miatt „szeretett bele” Kertész polaroidjaiba. Fotói ezért olyan apró relikviák, amik fontos emlékeket, személyeket idéznek.

Százharminc éve, hogy André Kertész megszületett. A program és a kiállítás méltón emlékezik rá.

Infó: Apropó, Kertész. Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ. Nyitva: február 23-ig 

Sok világirodalmi klasszikus „magyar hangjával”, Forgách Andrással beszélgettek csütörtökön az Írók Boltjában, ahol negyedik alkalommal rendezték meg a Könyvtolmácsok-eseményt.