Nevelek Göd város része, Pest megye dunakeszi járásában, az Ilka-patak völgyére lejtő domboldalakon. Neve nem a nevelés szóból ered, „ne velky” szlovákul azt jelenti: nem nagy, kicsinyke. A régészeti leletek tanúsága szerint már a VIII. században is lakták a Duna menti területet, a szláv lakosság aztán összeolvadt a honfoglaló magyarokkal. Sződ felé egy aszfalt- és több földút, Felsőgöd (és az M2-es autóút) felé két gyalogos- és egy autóshíd a kapcsolatuk a világgal. Az itt élők ezért először 2003-ban, majd 2008 decemberében ismételten helyi népszavazást tartottak, mert közigazgatásilag inkább Gödhöz akartak tartozni, mint Sződhöz, ahová a postára eljutni egy levélért autóval is fél órába telt, nemhogy tömegközlekedéssel.
Községből a városba
Újabb éveket vártak, mire „átkerültek” a községből a városba, ezalatt az elszálló budapesti ingatlanárak és a békésebb, zöldebb élet vágya miatt az agglomerációba költöző, többségben fiatal, családos, aktív lakosság száma nőttön-nőtt. Ám a közművesítés nem haladt, pőrén maradtak a földutak, járda és több helyütt közvilágítás nélkül.
Nem könnyű itt végigtolni egy babakocsit vagy eljutni egy boltig, amikor Göd „belvárosa” – túlzó hasonlattal élve – Dunakeszin található.
A nevelekiek azonban nem ülhettek ölbe tett kézzel, egyesületet hoztak létre, járták a hivatalokat, pályáztak, kétkezi munkájukat is beleadták lakókörnyezetük fejlesztésébe. Úgy érezték, szükségük van egy közösségi térre, ne csak egymáshoz járhassanak át, ennek eredményeképp született meg a Pacsirta utcai Pacsi park, ahol az egyesület tagjaival találkoztunk. Itt minden generáció találhat szabadidős elfoglaltságot magának még egy téli délutánon is, hiszen ahogy a parkot ők nyitják-zárják, gondozzák, úgy a világítást is ők kezelik. Vendéglátóink mind családos emberek, négyüknek összesen 11 gyerekük van, 2–18 évesig, számolgatják derűsen. Ők már itt képzelik el a jövőjüket, ha egyszer sikerült a kertes házas álmot megvalósítani, ami az utánuk következő generációknak csak egyre nehezebb, noha azt mondják, itt még most sem olyan magasak az ingatlanárak, mint más Pest környéki településeken.
– Én ősgödi vagyok, már a dédszüleim is itt éltek, de 2008-ban költöztünk Nevelekre – kezdi Bánfalvi-Radó Boglárka, a Neveleki Szomszédok Egyesület alelnöke. – Ez régebben zártkerti övezet volt, vityillós, kiskertes rész. Ahogy nőtt a település, ez a rész Gödhöz került közelebb, különösen miután az autópálya kettévágta a Sződre vezető utat. Ki is jött a népszavazáson, hogy mi inkább Gödhöz szeretnénk tartozni. De hiába volt meg az eredmény, a két település elkezdett egymással hosszasan egyeztetni, így végül csak 2014-ben csatlakozhattunk Gödhöz. Miközben körülöttünk minden szépen fejlődött, mi itt a „senki földjén” maradtunk. A nagy agglomerációs kiköltözési hullámban sokan vásároltak telkeket, hihetetlen tempóban zajlott az építkezés, pár év alatt négy-ötszörösére nőtt a lakosságszám.
Azért alakult az egyesület, hogy az infrastrukturális fejlesztéseket gyorsítsa, mert az volt a mondás, hogy amíg nincs szennyvízcsatorna, addig nem lehet semmi mást sem fejleszteni.
Gödi Guinness-rekordok
A nevelekiek egyeztetései 2013 októberében kezdődtek a gödi városvezetéssel, s decemberre már az önkormányzat felújíttatta az igen rossz állapotba került autós hidat. Ennek örömére, illetve az önkéntestoborzásra szerveződött az első híddíszítés – a hidat azóta minden évben fenyőágakkal és színes gömbökkel szépítik meg az adventi időszakra. Kezdetben nyolc, nem sokra rá már 25 önkéntesük járta végig a 640 házat a csatornázásról és Nevelek fejlesztéséről szóló kérdőívvel.
– A helyi érdekképviselet egy kilincselési folyamat. Mi magunkra vállaltuk, hogy felmérjük az igényeket, és képviseljük a nevelekiek érdekeit. Vagyis elmondjuk az elképzeléseinket, hol a polgármesternek, hol az országgyűlési képviselőnek vagy a hatóságoknak, és reménykedünk. Aztán újra elmondjuk, megint reménykedünk – érzékelteti Bali Péter egyesületi elnök, aki úgy vállalta el ezt a tisztséget, hogy „a csatorna már sínen van”, ehhez képest még többször be kellett tolni az itt-ott újra elakadt folyamatot.
– Mindeközben fontosnak tartjuk, hogy a közösség is épüljön, hiszen az emberek is jobban szeretnek olyan helyen élni, ahol tartoznak valahová, és biztonságban érezhetik magukat – fűzi hozzá Boglárka. – Nem azt mondom, hogy ez egyformán létszükséglet mind az 1600 embernek, de van egy mag, akik ezt mozgatják, akikre lehet számítani, és egyre többen értik és igénylik ezt a közösségi szellemet.
A neveleki önkéntesek például már azelőtt népszerűsítették az autómentességet, mielőtt az menő lett volna.
A 2015-ös európai mobilitási héten Göd és Sződ, illetve Dunakeszi összesen 1811 iskolása a „leghosszabb csuklófogással összekapcsolódott emberi lánc” és a „leghosszabb folytonos vonalból kirajzolt élő alakzat” Guinness-rekordját is megdöntötte.
A vasúti peronon is tartottak programokat, de felmerül a kérdés, vajon lehet-e itt autó nélkül boldogulni akár egy többtagú családnak.
– Lehet, csak ennek az időigényét bele kell kalkulálni a létezésbe – feleli erre Péter. – Van több egyesületi tagunk, akik híresen autómentesek. A bicikli helyben jó alternatíva, de ha az ember nem „elég jó helyre” ingázik dolgozni, akkor nem biztos, hogy könnyű autó nélkül. De ez nem attól függ, hogy Neveleken lakunk, hanem attól, hová járunk munkába.
– Egy alvóvárosban, ahol nincs helyben infrastruktúra, szolgáltatások is alig, és ennyire távol esnek a településrészek, gondolok itt Alsógödre, Felsőgödre és Középgödre, amit én hívok így, Középfölde után, sokat számít, hogy vannak-e élő közösségek. Sokat is kell szervezni, hogy legyenek, ez nem alakul ki spontán – véli Nagy-Deák Klaudia egyesületi tag. – Nem csak mi próbálkozunk, van már például helyben is piac, és szolgáltatók, akik Pesten dolgoznak, de itt is igénybe vehetők heti 1-2 napon, sokszor olcsóbban. Vannak programok, nem feltétlen kell messze menni, hogy minőségi kikapcsolódásunk legyen – itt említik meg a szabadtéri strandolás varázsát a termálfürdőben, ami télen hasonlít a finn szaunaélményhez, nyáron pedig ott a gödi homoksziget természetes vízpartja is.
– Közös bennünk, hogy mi mindannyian szeretünk itthon lenni. Itt még vidéken érzed magad, bár mi is szeretnénk többet színházba, moziba járni, kulturáltabban közlekedni, de azt is szeretnénk, ha ez a nyugodtság megmaradna – érzékelteti Boglárka.
Park a kertvárosban
– Ahol most vagyunk, az egy önkormányzati terület. Csupa dzsumbuj volt ez a saroktelek, a Google-térkép történetében még látható a régi állapot. A mi kommunikációnknak köszönhető, hogy fenntartásra és használatra odaadták az egyesületünknek, és megnyertünk egy Pest megyei pályázatot a park létesítésére – meséli Pénzes Barbara, szintén egyesületi tag. – Nem csak tősgyökeres gödiek segítettek az építkezésben, sokan csak pár éve élnek itt, ez nekik is jó lehetőség volt, hogy megismerjék egymást. A közös munka közösséget is épít,
ha csak ránézek a homokozóra, emlékszem, hányan ástuk együtt a gödröt a cölöpöknek. És amikor például bográcsban főztünk baracklekvárt egyikünk kertjében, oda nem tudtuk volna meghívni az egész várost.
Már az igényfelmérés során kiderült, hogy a csatorna mellett a leghőbb vágya a nevelekieknek egy közösségi tér. A játszótér ennek csak egy része, van itt baba-mama hinta, nagy homokozó, kicsit fentebb a nagyok játszóterén a 14 év felettiek is tudnak játszani. A parkrészen a pingpongasztalon ott az ütő és a labda, ezt a nyugdíjasok használják sűrűn, de már több petanque-bajnokságot, zsibvásárt, koncertet is tartottak itt. Van egy nyilvános Facebook-oldaluk, amelyen keresztül kommunikálnak, és egy belső levelezőlista is csak az itt lakóknak. Jönnek a programokra már a gödiek is, sokan vonattal vagy biciklivel érkeznek, támogatva az autómentességet.
Méterenként előre
Bár a „több zöld, mint járda” elképzelés közelebb áll hozzájuk, a járdahelyzettel is foglalkozni kezdtek, ami már azért is nehéz itt, mert keskenyek az utcák, zártkerti logikában lettek kialakítva, mint egy szőlőhegyen. Aki a lakók közül vállalta, hogy megépít egy méter járdát, ahhoz az önkormányzat hozzátett még egyet, így készültek el az első szakaszok.
– Mindenki számontartotta, hogy „ez az én méterem”. Ha valaki ebbe belead, noha ez nem feltétlen lakossági feladat lenne, akkor jó azt elismerni – véli Péter.
– A park fenntartására és az egyesület működésére pedig kilométerekben gyűjtöttük a pénzt egy jótékonysági futóversenyen – teszi hozzá Klaudia. – Egy gödi cég, a Physiotrend fizikoterápiás vállalkozás szívesen támogatta a kezdeményezést, hogy minél többen átéljék a szabad levegőn mozgás örömét. Sétálni is lehetett, jöttek babakocsival, kutyával, még nyuszival is. Utána volt közös étkezés és torta, ezt is egy egyesületi tagunk készítette.
Ami itt történik, mindig az itt lakók munkájának köszönhető, van kitéve egy táblánk is, amin a több mint száz önkéntes neve szerepel, akik a park létrehozásán dolgoztak.
– A következő álmunk egy közösségi ház, felújítva és kibővítve ezt a gazdasági épületet – mutatja Boglárka a kis házat, amelyre a feliratokat Barbara lánya festette fel. Tízmilliókban mérhető a munka értéke, amit az önkéntesek és a támogatók a Pacsi parkba beletettek, emellett minden szaktudásukat is hasznosítják a közös munkában. Boglárka például marketingkommunikációs szakember, Klaudia szociálpedagógus, komoly önkéntesmúlttal. Ő anyukaként volt otthon a harmadik gyermekével, volt kapacitása összefogni a játszótérépítést, és azt mondja, annyi szeretetet kapott már a közösség tagjaitól, hogy szerette volna ezt viszonozni. – Ez csak azért tudott megvalósulni, mert már volt itt egy működő közösség, vannak programok, amiken mi is adunk, és ahol átragadhat másokra is a lelkesedésünk.
Itt mindenki köszön egymásnak, figyelnek egymásra az emberek, tényleg van ilyen, hogy „neveleki jófejség” – egyeznek meg vendéglátóim, sorra mesélve a történeteket, hogyan fogadták be és segítették őket a szomszédaik.
Ezért tesznek az egyesületbe a szabadidejükben, a családjuk mellett nem kevés órányi munkát, és náluk megdől a sztereotípia is, hogy csak a nők önkénteskednek, a betonozástól a földmérésig sokat segítettek a férfiak. Ehhez mindig kell egy cél, amihez könnyebb odaállni, és ők megkeresik, ki mivel tud ehhez hozzájárulni. Nem arra pályáznak, amire lehet, hanem folyamatosan keresik a saját ötleteik mögé rakható pályázatokat. Mint a méz- és gulyásfesztiválhoz, melynek létrehozására egy hungarikumok népszerűsítésére kiírt pályázatot nyertek az Agrárminisztériumnál.
Sokan jöttek a területre fiatalok, gyerekekkel, akik úgy gondolkodnak, gyereket nevelni kertes házban jó, a kertváros viszont Budapesten egyre inkább megfizethetetlen álom. Csakhogy a kiköltözés az ismeretlenbe sokszor elmagányosodáshoz vezethet. Így akik vágynak a társaságra, az önkéntes munkájukkal létrehozzák a községet s a közösséget, ami egykoron Nevelek volt.
