- Méhes Gábor, avagy élvezet a tizediken

Igaz, hogy egy szegedi kosárlabda­klub alelnöke vagy?

Igaz.

S mióta rajongsz a kosárlabdáért?

Amióta egy szegedi panelház tizedik emeletén a tévében elvarázsolt Dražen Petrović. Városomban természetes volt, hogy fogni lehetett a belgrádi és az újvidéki televízió adását; az utóbbi kiváltképp bejött, mert a meccseket magyarul közvetítette. Az alig huszonnyolc éves korában elhunyt káprázatos kosaras azon a héten vesztette életét egy közlekedési balesetben 1993. június 7-én, amelyen az érettségi vizsgáim kezdődtek. Halála olyannyira megrázott, hogy a dátumot soha nem felejtem, ahogyan őt magát és a játékát sem. Ha Zágrábban járok, máig mindig kimegyek a sírjához a temetőbe.

A futballban ki volt neked Petrović?

Nyilasi Tibor. A Magyarország–NSZK válogatottmérkőzést a kilencedik születésnapomon rendezték 1983-ban. Apukámtól azt kértem, vigyen el Budapestre , a Népstadionba. Majd az 1-1-gyel zárult meccs után azzal büszkélkedtem iskolatársaimnak Szegeden, hogy Nyilasi szülinapi ajándékként fejelte a vezető gólt Harald Schumacher kapujába. Aztán, amikor húsz évvel később a Sport Tv-hez igazoltam, az öltözőszekrényem Tibié mellé került. Hanyatt estem, mint a Népstadionban a góljától.

A riporterek közül kit bálványoztál?

A példaképem idősebb Knézy Jenő volt. Aztán főszerkesztőként ő küldött ki első közvetítésemre a Magyar Televíziónál.

Kézilabdameccsre?

Nem, a magyar–portugál férfiröplabda Eb-selejtezőre. Előzőleg megkérdezte: „Méhecske, hogy állsz a röpivel?” Szerencsére rendszeresen jártam Szegeden röplabdamérkőzésekre.

Hol rendezték a magyar–portugált?

Hiszed vagy sem, Szegeden.

Mi neked Szeged?

Ezt csak érezni lehet, megfogalmazni nem tudom. Ám talán másnak is mond erről valamit, hogy egy híján harminc éve ingázom Szeged és Budapest között. A múltkor megtaláltam egy jegyzetemet: Juhász Gyula Tanárképző–Túrkeve 19:17. Ez egy női kézilabdameccs volt hajdanán a szűkebb pátriámban.

Mi lenne életed mérkőzése?

A realitás talaján a Barcelona–Szeged férfikézilabda BL-döntő. Ha elrugaszkodom, akkor a SZEDEÁK–Olimpiakosz férfikosárlabda Euroliga-döntő. Ebből kitetszik, hogy a SZEDEÁK-nál vagyok alelnök.

Az eddigi legszebb emlék?

A Szeged–Kiel BL-mérkőzés 2021-ben, az új csarnok avatásán. Apukám vitt először meccsre, az ő fényképe lapult a zsebemben.

Most is érzelmes vagy, és érezni az érzelmeket akkor is, amikor a mikrofon előtt ülsz.

Én mindent úgy közvetítek, mintha az életem múlna a találkozón meg annak tálalásán. Talán azért is, mert az adások előtt még mindig stresszelek. Ám a kézilabdával szerencsém van, mivel egyike azoknak a sport­ágaknak, amelyekben valódi magyar sikereket lehet átélni.

A stresszről jut eszembe: tényleg nem szeretsz szerepelni?

Ez annyiban igaz: nem vágyom arra, hogy lássanak. De úgy is a meccsek vannak a középpontban, senki nem a közvetítőfülkét nézi, hanem arra kíváncsi, mi történik a pályán.

Mikor rágódtál a legjobban?

A Sport Tv már indulásakor, 2000-ben megkeresett. De tudtam, a köztévé riportereként közvetíthetek a sydney-i olimpiáról, és nem akartam úgy menni Ausztráliába, hogy egy másik televízióhoz jövök vissza. Aztán három évvel később újabb ajánlatot kaptam a Lomb utcából, és akkor már kapásból igent mondtam. Nem bántam meg, szeretek itt lenni.

Mint lemezezni?

Az még akkor volt, amikor kis koromban sokkal több Beatlest hallgattam, mint Halász Juditot. Ma már hanyagolom a bakelitot, CD-ben vagy még korszerűbb verziókban utazom.

Ahhoz képest, hogy a zenében elkötelezett liverpooli vagy, a futballban a Manchester Cityért szorítasz...

A Beatles liverpooli, de a másik kedves bandám, az Oasis manchesteri zenekar. S a Gallagher testvérek mindig is City-szurkolók voltak.

Előfordult már, hogy jobban muzsikált a City, mint ahogyan mostanában játszik…

Vissza is jött vagy tizenöt kiló.

Mi az összefüggés?

Korábban rövid távon az nyugtatott meg, ha finomat ettem.

Mennyit fogytál?

Hatvanat.

Mennyit?! És hogyan?

Sokat edzettem, és mellőztem a szénhidrátot. Ám egyáltalán nem akarom hősnek beállítani magamat; maradjunk inkább annyiban, hogy aki százötven kiló, az negatív hős.

Ha otthon vagy, hol sétálsz?

Sokfelé, de azt nem mulaszthatom el megjegyezni, hogy Szegeden létezik Nyíl utca.