Ez a dolgozat abból a bizonyosságból születik, hogy nincs ország politikai baloldal nélkül. Akkor sem, ha jobboldali, populista, sőt gyakran veszélyes tendenciák rajzolódnak ki és foglalnak el lelkeket. És nem csak Magyarországon.
Érdekes fejlemény, hogy a 2002 és 2010 közötti kormányzás időszakát ma már Gyurcsány-korszaknak szokás nevezni. Mintha a Fidesszel ma már feltűnően engedékeny Medgyessy vagy a válságkormányzásba kényszerült Bajnai nem is létezett volna. Ha valaki, akinek a neve abból a korszakból ismert, mindegy, hogy más miniszterelnök alatt is felelős pozícióban volt-e (akár már Horn Gyula idején), csak úgy idézik, hogy mit mondott Gyurcsány embere.
A démonizálásból kiveszi a részét a Fideszt 14 évig kiszolgáló, és saját elmondása szerint is gazdasági bűncselekményeket elkövető új vezér, pedig időnként maga is a Gyurcsány-korszakot ismeri el. Amikor Magyar Péter arról posztol, hogy ma több a szegény ember vagy a rosszul élő nyugdíjas, mint 2010-ben, és ezt dörgöli Orbán orra alá, akkor bizony Gyurcsány Ferenc „korszakát” ismeri el. Még ha nem is írja le, vagy fel sem tűnik neki.
Ma nemigen van olyan terület, amely jobb állapotban lenne, mint 2010-ben (bár Gyurcsány 2009-ben mondott le), és az akkori világgazdasági válság az utolsó kormányzati évben is erősen éreztette hatását. Arról nem is beszélve, hogy az igazi nagy uniós pénzek már Orbán kétharmados visszatérése után ömlöttek be az országba.
Ezért is érdemes csinálni egy rovancsot, mi mindenben volt jobb a Gyurcsány-korszak, mint Orbáné. Például fel sem merült, hogy Magyarország uniós forrásait elzárják. Magyarországon jogállam és demokrácia volt, a miniszterelnök rokonai, haverjai nem is pályázhattak volna uniós pénzre, nemhogy milliárdossá tegyék magukat. Több volt a háziorvos, nem voltak ekkora várólisták, nem halt meg kórházi fertőzésben évente egy városnyi magyar. Nem rettegtek az emberek, hogy kiér-e a mentő, és ha igen, lesz-e benne orvos. Akkor vált teljessé a légimentés lefedettsége.
A magyar egyetemisták és oktatók részt vehettek az Erasmus- és más nemzetközi programokban, többen jártak egyetemre, mint most. Nem üldözték el a CEU-t. Volt szabad tankönyvválasztás. A Gyurcsány-kormány pár év alatt megduplázta Magyarország addigi gyorsforgalmi úthálózatát. Megyeszékhelyek, országhatárok váltak gyorsabban elérhetővé. Felújítottak több száz iskolát, óvodát, közösségi házat. Új egyetemi központot kapott a Corvinus, a SOTE, Gödöllő, Szeged, Debrecen.
Nem fojtogatták a független színházakat, nem csorbították az önkormányzatok jogait, nem büntették elvonással a nem a győztes pártokra szavazó városokat. Az országgyűlés folyosóin szabadon közlekedett a sajtó, az újságírók bárkit bármikor kérdezhettek. Ma egy kis sarok van elkerítve számukra, ahol persze sosincs senki, mert a képviselők simán ki tudják kerülni.
Közszolgálati volt a Magyar Rádió és a Magyar Televízió, ahol kormánypárti és ellenzéki politikusok minden nap megvitathatták az ország ügyeit. Nem voltak egyperces hazugsághíradók, nem grasszáltak újságírónak hazudott kivégző osztagok, ártatlanokat lejárató pribékek. Nem büntették a képviselőket, ha elmondták a véleményüket a kormányról.
A Gyurcsány-kormány legrosszabb évében is több gyermek született, mint az Orbán-kormány legjobb évében, és az adatok egyre elkeserítőbbek. És mivel a halálozások száma nő, így egyre kevesebb a magyar. És ha hozzáveszem, hogy 2010 óta háromszor annyian vándoroltak ki, mint 1956-ban, akkor ez már orbáni nemzetárulás. Nem volt 27 százalékos áfa, nem volt Európa rekorder infláció. Olcsóbb volt a benzin. Hiába mondja az Orbán-kormány, hogy ma mennyivel többet költenek forintban erre vagy arra ahhoz az időszakhoz képest. Csak nem mindegy, hogy 260 forint egy euró, vagy 410.
Maguk eltörölték a 13. havi nyugdíjat – harsogja a Fidesz a Parlamentben. Valóban, Bajnai megtette. Csak azt nem teszik hozzá, hogy abból a 8 évből 7 évben volt 13. havi nyugdíj, az Orbán-korszak 14 évéből pedig most lesz a harmadik ilyen esztendő. Gyurcsány alatt nőtt az ápolási díjban, a szociális támogatásban részesülők száma, lakáshiteleket konszolidáltak adósságkezelő szolgáltatásokkal. Akkor nőtt utoljára és vált adómentessé a családi pótlék. 2002-ben a családi pótlék 4700, 2009-ben 13.300 forint. Nominális növekedés 283 százalék, a fogyasztói árindex 144 százalék, a családi pótlék reálnövekedése közel 200 százalék.
Persze, a kérdés kinyitható, akkor hogyan lett kétharmad, de majd azt is megírom. Ez az írás arról szó, hogy nem szégyellni kell, hanem minden tévedése, hibája ellenére büszkének kell lenni arra a korszakra. Baloldaliak és liberálisok bűne, hogy ez nincs így, hanem visszamondják Orbán (és immár Magyar) hazug mantráit. Amíg nem történik meg a méltányos rehabilitáció, addig nem lehet csodálkozni azon, hogy a ma létező négy pártból három jobboldali, és mind a három azt az egy baloldalit üti. Gyurcsány idején jobb volt, ezt nem elhallgatni kell, hanem kikiabálni.
A szerző a DK országgyűlési képviselője.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
