A jövő esztendőtől 9 százalékkal, bruttó 290 800 forintra emelkedő minimálbér, és a 7 százalékkal, bruttó 348 800 forintra növekvő bérminimum mértékével alighanem a legalacsonyabb keresetűek elégedettek lesznek. Egyébként a munkaadók számításai szerint 2025-ben a foglalkoztatottak jövedelme átlagosan 8 százalékkal lesz magasabb, de ez korántsem bizonyos, vannak olyan munkahelyek, ahol a 3 százalékot is csak nyögvenyelősen szándékoznak odaadni. S aligha meglepő, hogy a "spórolós" cégek nagy része a jelenleg válság közeli időszakában vergődő, és még mindig húzóágazatnak tekintett autóiparban lelhető fel, s hozzájuk csatlakozik, mint ahogy azt már megszoktuk, a könnyűipar, valamint a kohászat is, bár az utóbbi létét Magyarországon lassacskán megkérdőjelezhetjük. Ha a kormány jövő évi 3 százalékos gazdasági bővülési tervei beigazolódnak, ami erősen kétséges, akkor a legkisebb béremelésben részesülőknek a reálbére nem növekszik, egy az ideivel azonos inflációs környezetben, a novemberi 3,7 százalékos évesített növekedési adat, amelynél a decemberi még csak rosszabb lehet.
A béremelések fedezete a cégek termelékenységének növekedése. A jegybank legfrissebb jelentése szerint a vállalkozásoknak dicsekvésre viszont aligha van okuk. Csak a tavalyi adatok állnak a rendelkezésre, amelyek időállónak tekinthetőek, hiszen egyik évről a másikra a hatékonyságban fordulat nem várható. Az uniós rangsorban a GDP arányos foglalkoztatásban hátulról a negyedik helyet foglaljuk el, úgyhogy feldolgozóiparban a termelékenység növekedésének még a jelei sem érezhetőek, ami a kormányzat extenzív növekedési politikája bukásának csalhatatlan jele. Viszont a feszes munkaerőpiaci környezetben bért emelni muszáj. Erre hitelt felvenni nem bölcs dolog, így nem marad más hátra, mint a tartalékok felélése, vagy mint az autóiparban, az elbocsátások, termelés-visszafogások szaporodása. Az innovációra szánt pénzek viszont nőnek-növögetnek, viszont egy részük rejtélyes módon eltűnik. Ez is hungarikum.