Hogyan legyen Magyarország vízben gazdag? - erre keresték a választ azon a szakmai sajtóbeszélgetésen, ahol az Egyensúly Intézet ismertette szakpolitikai javaslatait a magyar vízbiztonság megteremtéséről. Ebben huszonkilenc konkrét ajánlást tettek le a döntéshozók asztalára. Bár vannak vélemények, amelyek szerint világszinten is jelentős, vízben gazdag országunk van, de vannak olyan nézetek is, hogy ez nem igaz, tíz éven belül elsivatagosodunk. De akkor mi is az igazság? - tette fel a kérdést Filippov Gábor, az Egyensúly Intézet kutatási igazgatója, a háttérbeszélgetés résztvevőinek.
Sokáig valóban az volt a vélekedés, hogy víznagyhatalom vagyunk, de ha megnézzük az adatokat kiderül, hogy felszíni vizeink 94,3 százaléka külföldről érkezik hozzánk, ugyanakkor az egy főre jutó, az ország területén képződő, belső megújuló vízkészlet alapján hazánk az EU tagállamai közül az utolsó előtti helyen áll - válaszolt Csernus Dóra, az Egyensúly Intézet klíma-, energia- és környezetpolitikai igazgatója. Ez pedig kitesz minket a határainkon kívül zajló, akár vízvisszatartó, akár vizelengedő szakpolitikai folyamatoknak. Ez az egyik oka annak, hogy nem vagyunk víznagyhatalom. Erre erősít rá a klímaváltozás: csökken az átlagos csapadékmennyiség - a múlt század eleje óta négy százalékkal -, eközben egyre több a hőhullámmal terhelt napok száma, és egyre kevesebb a csapadékos napok száma, ami viszont már jóval drámaibb arányváltozást mutat: harminc százalékot. Tehát a kicsit kevesebb csapadék sokkal kevesebb nap alatt hullik le, szélsőségesebbek az időjárási események, az itthon keletkező víz egyre inkább felértékelődik.
Zlinszky János, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víz- és Környezetpolitikai Tanszék egyetemi docense szerint az elhangzottak felvetik azt a kérdést, hogy mennyire vagyunk urai a saját helyzetünknek. A felszín alatti vízkészleteinkre és különösen rétegvizeinkre (két vízzáró réteg között elhelyezkedő víz) úgy kell tekintenünk, mint a család közös ezüstkészletére – értékes kincsre, amelyet meg kell őriznünk a jövő generációk számára.
Bardóczy Sándor, Budapest főtájépítésze kiemelte, hogy a 2022-es aszály, és a 2024-es árvíz igazolják a korábbi klímamodelleket, amelyek azt állítják, vagy túl sok víz van, vagy túl kevés. Az árvíz például a Földközi-tenger melegedésének a következménye volt, az onnan párolgó, légkörbe kerülő víz egy ciklon révén végül a Duna vizét késztette áradásra. Budapest még mindig küzd a 22-es aszály áldozataival, olyan fafajok, mint például a nyírfa, a fenyőfélék, amelyek hidegebb éghajlatról származnak, megadják magukat az időjárásnak. (A mi udvarunkban az elmúlt két évben a háromból kettő, a nyár közepén kiszáradt nyírfát kellett kivágni - a szerk.) Bardóczy szerint az egymást gyorsan követő aszályok, árvizek azt jelzik, egyszerre fogunk elsivatagosodni és vízbefulladni.
Az Egyensúly Intézet főbb szakpolitikai javaslatai
- Állitsuk vissza a folyók kanyargósságát, ez lassítja a víz elfolyását, így növelhető a víz tartózkodási ideje is az országban.
- A felszín alatti tározóterek előnyeit kihasználva közvetlenül is növelhetők a felszín alatti vízkészlet.
- A településekről elfolyó csapadékvizet, a helyi tisztított szennyvizet a felszín alá szivárogtatva közvetlenül a talajvíz szintjét lehet emelni.
- A vizes élőhelyek megtartásával elérhető a víz helybentartása.
- Öntözésfejlesztés helyett a víztakarékos mezőgazdaságot kell támogatni, bővíteni kell a csatornák szerepét.
- A városokban az esővíz elvezetése helyett a vízmegtartásra kell koncentrálni
- Ki kell alakítani a szivacsváros-koncepciót. Ennek célja az, hogy a hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű csapadékot ne elsősorban a városi csatornahálózatba vezessék, hanem megtartsák, ezáltal csökkentve az árvizek kockázatát, javítva a városi mikroklímát és értékes vizet tartalékolva a száraz időszakokra.
- A városokban ne növekedhessen a burkolt felületek aránya, Budapesten az egy főre jutó zöldterületet 9 négyzertméterre kell emelni fejenként.
