Hát túl vagyunk a második békemisszión is: Trump, Putyin, Erdogan – hogy Orbán szavait idézzem – már benn vannak a zsákban, a magyar miniszterelnök újra lejárta őket. És nagyon igazságtalan lennék, ha most azt vetném fel: mi a békemisszió eredménye, mert hát, tudjuk, az ilyesmi nem megy egyik napról a másikra. Még akkor sem, ha valaki - igaz felhatalmazás nélkül -, az Unió soros elnökeként lép fel. Orbán, állítólag Zelenszkijtől karácsonyi tűzszünetet kért, amit az ukrán elnök elutasított. Annak a második békemisszió-járás során sem láttuk nyomát, hogy Orbán találkozott volna, vagy beszélt volna Zelenszkijjel, de ezt tekintsük most apróságnak. Igaz ugyan, hogy az ukrán elnök nem tud arról, hogy lett volna szó karácsonyi tűzszünetről, de mert nem hihetjük, hogy a magyar diplomácia pontatlanul emlékszik valamire, és amúgy is tudjuk, hogy Zelenszkij folyton akadékoskodik – "nélkülük, róluk, ne tárgyaljanak" –, bólintsunk rá a magyar interpretációra. És egyben legyünk is büszkék: egy ilyen kis ország egyre jelentősebb szerepet játszik a nemzetközi politikában. Illetve: ne sajátítsuk ki ezt a sikert, pontosabban ne emeljük fel országos szinte, a siker egyértelműen Orbán Viktoré. És, ha valaki most ezt úgy olvassa, mintha gúny vagy szarkazmus bújna meg a mondataim mögött, muszáj egyértelművé tennem: szó nincs ilyesmiről. A napokban olvashattam valahol, hogy Orbán ma már a legismertebb magyar, immár többen tudnak róla, mint Puskás Öcsiről. Ez persze nem azt jelenti, hogy ő lenne e legnépszerűbb magyar is, de a világhírnév tagadhatatlan.
De tényleg: Magyarország eddig jelentéktelen pont volt a világpolitikában, ám most már – ahogy a kormánylapban is olvasom – hazánk igen jelentős stratégiai szerepet játszik a nemzetközi porondon. Vagyis jelentős és hatékony lépéseket tesz a béke tárgyalásos megteremtésében. Hogy eredményeseket-e, az azért még erősen kérdéses;
fogalmunk sincs arról, azon kívül, hogy fogadta őt, mire jutott Trumppal, mire Putyinnal, egyelőre csak azt látjuk, hogy a háború vége még nem nagyon látszik közelinek. Sőt: az orosz elnök új rakétát kíván bevetni a harcokba, olyat, ami gyorsabb és erősebb az eddigieknél, és amely hírt visszafogottan ugyan, de leplezetlen örömmel közölte ugyancsak a kormánylap. („Új rakétától retteg a Nyugat” ) Hogy erről mit mesélt Putyin Orbánnak, arról nincsenek hírek, mint ahogy arról sem, hogy vajh vitt-e bármilyen üzenetet a magyar kormányfő Trumptól Putyinnak. Persze ne akadékoskodjunk: egy békemisszió minden lépéséről, tárgyalásáról nem lehet beszámolni a nyilvánosság előtt, a titkok feloldása könnyen vezethet a misszió kudarcához. Már, ha komolyan vesszük, hogy Orbánt ténylegesen ezzel a feladattal bízták meg; közlekedése a világ nagyhatalmai között valóban eljuttathat bennünket az általános békéhez. Ennek sajnos még semmilyen nyomát nem látjuk, miközben annak azért elismeréssel hódolhatunk, hogy a mi miniszterelnökünk akkor beszél, találkozik a világ legnagyobb uraival, amikor csak akar. Így aztán, a dolgok jelenlegi állása szerint, nekik jut egy szelet Orbánból, nekünk meg a misszióból.