Nem, a Tisza nem megállíthatatlan. Számos zátonyon törhetnek meg hullámai. És mivel ma másnak nem látszik esélye, ez azt jelenti, az Orbán-rendszer a helyén maradhat.
A mérvadó közvéleménykutatásokban azt látjuk, ennyivel meg annyival vezet a Tisza a Fideszhez képest. Tudjuk, de nem szívesen gondolunk rá: ha ma lenne választás, ez csak a listás eredményt mutatná.1998-ban az MSZP a listán győzött, a választást az egyéni körzetek miatt mégis elvesztette. Az országgyűlésben akkor is, ma is az egyéni képviselői helyek voltak többségben. Elegendő volt a körzetekben a Fidesz és a kisgazdák mindvégig tagadott alkuja, és az MSZP semmire sem ment a listás győzelmével.
Ha mi nem is, Orbán Viktor biztosan emlékszik. És éppen erre bazíroz. Már régen nem az egész országhoz beszél, hanem csak saját választóihoz. És újabban a Mi Hazánk híveihez is. Csurka nézeteinek politikai rehabilitálása, a kánonban énekelt „homoszexuális egyenlő pedofil” nóta és sok egyéb elsősorban nekik szól.
A fő cél a körzetek többségének megtartása, és ebben tartaléksereget biztosíthat a Mi Hazánk. Ahogy egykor Torgyán kisgazdái. Úgy is, hogy az utolsó percben megegyezés történik a kölcsönös visszalépésekről, úgy is, hogy egy-két vezetői célzást megértve a párthívek maguk látják be, mi számukra a „kisebbik rossz”. Ma úgy fest, a Mi Hazánk listán ettől függetlenül bejuthat: ez esetben koalíciós partnerként vagy kívülről támogató csendestársként találhat új szerepre. Addigra Európában sem lesz példátlan a hasonló: onnan sem kell nagy sikolyokra számítani.
Ami a Fidesznek a saját oldalán kb. 6 százalék plusz, az az ellenzéki oldalon legalábbis egyelőre 6 százalék mínusz. Nem tudjuk, alakul-e másképp a demokratikus ellenzéki pártok és a Tisza viszonya. Szembemennek-e egymással a körzetekben (főleg Budapesten)? Elkerülheti-e a kormány- és ellenzékváltás programjával induló Tisza, hogy kontraproduktív hatást váltson ki a parlamenti ellenzék bármilyen képviselőjének tudomásul vétele? Megtalálja-e a módját ez az ellenzék, hogy hagyja a jelenleg erre egyedül esélyes Tiszát győzni? Egyelőre - különösen a körzetekben - ami az egyik oldalon potenciálisan plusz 6 százalék, az a másik oldalon lehet mínusz 6 százalék. Ez adott esetben már 12 százalék különbség. Az sok.
Ezt a zátonyt a választási rendszer építette ki, még akkor is, ha nem matatnak rajta körzet-átrajzolásokkal, a parlamenti küszöb leszállításával. Ha azt (képmutatóan a „senki ne maradjon képviselet nélkül” jelszava mögé bújva) levinnék 3 százalékra, az a párt is reménykedve nekiindulna az önálló lista állításának, amelyik ma 1-2 százalékon vagy annyin sem áll. Többük számára nem is az 5 (vagy akár 3) százalék a reális cél, hanem az 1. A törvény szerint ez esetben a parlamenten kívül is számíthatnak állami támogatásra, magyarul túlélésre. Ez érthető is, csakhogy az önálló listához újabban a körzetek többségében önálló jelöltet kell állítani. Így a Fidesz számára kívánatos helyzet - 5-8 ellenzéki jelölt, mindegyik önmagában akár csak fél-egy százalékkal - előáll.
Persze ha nagyon átütő az egyik lista fölénye a másikkal szemben, az a körzetekben is érzékelhető. De ehhez nagy különbség kell. A mostaninál nagyobb. A nagyobb városokban a választók hajlamosak egyéni voksukat is pártszimpátiájuknak megfelelően adni, máshol azonban néhány százalékot hoz vagy visz a jelölt személye.
A nulláról induló Tiszának még nincsenek meg a jelöltjei. Ebben iszonyatos tempóval kellene előrelépnie.
Orbánéknak elég megőrizni táborukból, aki jelenleg megvan, és emellett kb. 20-25 billegő körzetre koncentrálni. Például a határmentiekre, ahol a háborús fenyegetés érzése, tehát Orbán „békemissziójának” csinnadrattája jobban hat. Ahol az őket megvédő „erőre” nagyobb az igény.
Erről szól Menczer és a vele indított új politikai stratégia. Ma úgy tűnik, de lehet, mégsem rúgtak vele öngólt. Nem szimpátiát akartak kelteni - akkor nem Menczert küldik oda -, hanem erőt demonstrálni. Csak nyerhettek vele. Ha Magyar Péter végül odacsap, jöhet a bírósági feljelentés, akár a közügyektől való eltiltással a végén. Varjú László már nem képviselő. Az ő „próbapere” újfajta megoldások ihletője is lehet. Ha meg (mint most) Magyar nem dől be a provokációnak, könnyen belecsúsztatható a „lúzer” szerepbe. Holott eddig az emelte magasba, hogy végre valaki, aki nem lúzer, aki visszavág. Nincs is ereje - üzenné az új sugallat. Hogy is védhetne meg titeket, ha magát sem meri? Erre szolgál az ismétlődő „kicsi” megszólítás, vagy Budai gyula „Petyázása”.
És ha úgy tűnik, hosszú távon semmi sem hat? Akkor gyorsan elő lehet kapni az előrehozott választás már rebesgetett ötletét, hiszen a körzetekben még nem állt fel a Fidesz ellenzéke.
Van, aki azt mondja, utolsó esetben Orbán akár mást állíthat maga helyett miniszterelnökjelöltnek. Ha ő többet kopik, mint Magyart sikerül koptatniuk. Ebben kevésbé hiszek. De már 2006-ban is sikerült meglepniük, amikor Orbán egyszer csak maga elé tolta szegény Bod Péter Ákost, mint a jövendő miniszterelnököt…
Meglepetésekre és zátonyokra jobb felkészülni, mint váratlanul beléjük ütközni.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.