Az eseményen a házigazda Henrik nagyherceg és feleségén kívül, Fülöp belga király és felesége, a két ország miniszterelnökei, Roberta Metsola az Európai Parlament elnöke és sok más neves személyiség vett részt. A beszédek közül kiemelkedett a 99 éves John Foy visszaemlékezése; ő és négy társa – valamennyien 99 és 100 évesek – előtt tisztelgett a több száz fős meghívott.
A világ egyetlen nagyhercegségének temetőjében több mint 5000 amerikai katona nyugszik, legtöbben az ardenneki offenzíva (angolul Battle of the Bulge) hat hete során vesztették életüket. A szombati megemlékezés a luxemburgi nép háláját is kifejezte a felszabadítók iránt. A temetőt évente több tíz ezer látogató keresi fel, fejet hajtva a hősök előtt.
Mi is volt ez a világháborút lerövidítő csata? 1940. május 10-én a náci Németország hadserege – átlépve a nyugati határán húzódó Siegfrid vonalat – egy nap alatt elfoglalta a semleges Luxemburgot, majd Belgiumot, Hollandiát és hamarosan Franciaországot. A franciaországi Dunqerque városát mintegy 3 hét alatt érték el a Wehrmacht katonái. Belgium egy része, valamint a nyelvi alapon a Harmadik Birodalomhoz csatolt Luxemburg mintegy négy és fél év után, 1944 szeptember közepén felszabadult. November végén megnyílt az antwerpeni kikötő, amelyen keresztül megindult az ellátás a közeli hadszínterekre.
Hitler nem tudta és nem akarta elfogadni a kialakult katonai helyzetet, ezért egy tervezett, de váratlan támadást indított – ismét a Siegfried vonalon keresztül, amelyet 200 ezer katonája lépett át december 16-án hajnalban. Ha 1940-ben sikerült, sikerülnie kell most is, gondolta. Köd borított mindent, a szövetséges gépek nem tudtak felszállni; hamarosan szakadni kezdett a hó és dermesztő hideg köszöntött be. A németek előtt több cél lebegett: fizikailag megosztani a szövetségeseket, délen az amerikai, északon az angol és kanadai seregeket, külön-külön „békét” kötni velük; visszafoglalni Antwerpen kikötőjét és megszerezni a belgiumi területeken található olajtartalékokat. Az öt évvel korábban kitört háború végén már nem volt elég gázolaj, lőszer, élelem és gyógyszer. A luxemburgi és belga Ardennekben tartalékos – és jó részt újonc – szövetségesek állomásoztak.
A hegyes, sűrű erdőkkel borított területen nehezen haladtak a harci járművek; Bastogne városa fontos lett volna Hitlernek, mert jelentős csomópontnak számított. A német csapatok célja a város elfoglalása volt; körbevették és megadásra szólították fel az ott rekedt 101-es légi szállítású hadosztály parancsnokát. Elhíresült McAuliffe tábornok válasza: „Nuts”, azaz „őrültek”. George Patton amerikai parancsnok hamarosan megérkezett és Luxembourg városába helyezte főhadiszállását, amelynek kápolnájában Istenhez fohászkodott, hogy segítse őt és teremtsen „tiszta és világos égboltot”. Hogy fohászai hatására-e, nem tudni, de az ég kiderült, repülőgépekről ejtőernyők ereszkedtek le Bastogne-ba, és Patton katonáinak sikerült délről folyosót nyitnia: a város megszabadult a német nyomástól. Luxemburgi és belga területeken további heves ütközetek következtek, a szövetségesek azonban olyan helyeken harcoltak a németek ellen, ahol azok jól ismerték a terepet. Több tíz ezer katona halála árán 1945 január végére visszaszorították a német seregeket hazájukba, ahol a következő hónapok során ők már saját országukat „védték”.
Miért is hívják „Battle of the Bulge”-nak? Az amerikai sajtó nevezte így azt a földrajzi területet, amelyben a németek előrenyomultak. A „bulge” jelentése kiöblösödő rész.
