Gyógyszerreform akadálypályán: két hónap múlva működnie kellene, de még be sem jegyezték a súlyos betegek kérelmeit elbíráló alapítványt - így szólt a felvezetése Danó Anna október végén a Népszavában megjelent cikkének. Az írásban az szerepelt, hogy „a cégek gyakran új, drága gyógyszerek bevezetésével párhuzamosan támogatják a betegérdekvédőket, ami felveti annak lehetőségét, hogy befolyásolják a közvéleményt és a döntéshozókat”; továbbá, hogy a „kritikusok szerint ez a gyakorlat torzíthatja a közvéleményt és a döntéshozók felfogását”.
Mivel a hazai közlés kevés, kitekintés céljából lépjünk hátrább, nézzük meg, mit ír a nemzetközi sajtó a témáról, hiszen az eszköz- és gyógyszeripari támogatás az orvosokat is érinti.
Az orvosoknak nyújtott iparági marketing-kifizetések számos friss híradás szerint veszélyeztethetik a klinikai döntéshozatal objektivitását és integritását, szerepet játszhatnak a nem javasolt ellátásokról szóló döntésekben, következésképpen a magasabb egészségügyi költségekben és a betegek bizalmának csökkenésében is.
Beszámolók szerint az Amerikai Orvosi Főiskolák Szövetsége (AAMC) olyan irányelveket ajánl „amelyek tiltják az ipartól származó ajándékok, juttatások, orvosok általi elfogadását”. Ezen kívül a Diplomás Orvosképzési Akkreditációs Tanács (ACGME, ez az a non-profit magántanács, amely az Egyesült Államokban az összes diplomás orvosképzési program akkreditálásáért felelős) és a Nemzeti Orvosi Akadémia (NAM) óva int az ipari ajándékok következményeitől. Különösen fontosnak tartja ezt a képzésben részt vevő orvosok vonatkozásában, és hangsúlyozza, hogy az ilyen kapcsolatban kialakult pénzügyi együttműködés nem szolgálja az oktatás küldetését, illetve a támogatás bármilyen kézzelfogható formája nem ellensúlyozza a felmerülő bizalmi és egyéb kockázatokat.
Az orvosi fizetésekről szóló, 2010-ben elfogadott üvegzsebtörvény, a Sunshine Act előírja, hogy az Egyesült Államok orvosainak juttatott minden kifizetést hozzanak nyilvánosságra, és az érdeklődők számára az Open Payments webhelyen keresztül tegyék hozzáférhetővé. Sőt, bizonyos államokban - például Vermontban - ennél is szigorúbb törvények tiltják az orvosoknak szánt, az említett szférából származó ajándékok adását és elfogadását.
Az amerikai orvostársaság folyóirata, a JAMA publikált egy tanulmányt, amelyben Sanket S. Dhruva és munkatársai az ACGME és az Open Payments adatbázisból származó adatokat kapcsolták össze, hogy azonosítsák 5533 pályakezdő kardiológus 2014 júliusa és 2021 júniusa közötti, a gyógyszer- és orvostechnikai eszközök gyártóitól kapott, kutatáshoz nem kapcsolódó általános kifizetéseit. Az egyértelműség kedvéért a szerzők megemlítik, hogy az orvostechnikai eszközök gyártói és a gyógyszergyártók is rendszeresen fizetnek az orvosoknak. Az elemzésben szereplő iparági kifizetésekkel kapcsolatban jogilag megkérdőjelezhető mozzanat nem merült fel.
Mégis említenek egy szemléletes példát egy másik írásukban arra, hogy kell-e engedélyezni a gyártóktól származó anyagi juttatásokat, meg kell-e határozni annak a nagyságát és mibenlétét. Dhruva és társszerzője, Joseph S. Ross a MedPage Today számára írták le a kutatásukat és az abból levont következtetéseket. Megvizsgálták a mikroaxiális LVAD-okkal (az Impella eszköz a világ legkisebb szívpumpája, amelyet a véráramlás fenntartására használnak a magas kockázatú védett perkután, azaz bőrön keresztül végzett koszorúér-beavatkozások során) kapcsolatos biztonsági aggályok hosszú történetét – ideértve a közelmúltban több mint 66 ezer ilyen Impella eszköz visszahívását 49 haláleset után. Tekintettel az intravaszkuláris mikroaxiális LVAD-k klinikai kimenetel előnyeinek sok éven át tartó csekély számú bizonyítékára górcső alá vették azt a kérdést is, hogy ugyan mi motiválta ezen eszközök használatát. Feltételezésük szerint bizonyos orvosok bizonyosan pozitív eredményeket tapasztaltak, amikor ezeket az eszközöket betegeknek beültették, ami befolyásolhatta a helyi gyakorlatot. A szerzők aggodalma azonban az, hogy kereskedelmi érdekek is befolyásolhatták az eszköz felhasználását, még ha csak finoman vagy tudat alatt is.
Először is, a kórházaknak anyagilag előnyös az intravaszkuláris mikroaxiális LVAD használatához kapcsolódó nagyobb költségtérítés, ami arra késztethetett néhány kórházat, hogy ezeket a szolgáltatásokat létesítsék előnyben az intézményben. Másodszor a szerzők az iparági marketing és promóció szerepét sem tartják elhanyagolhatónak a történetben. Rámutatnak, hogy az orvostechnikai eszközök marketingje általában az orvosoknak szóló reklámok képében jelentkezik, de postai küldemények és más promóciók formájában is. Például az orvosoknak szóló juttatás jelentheti egyéb támogatások felajánlását, de az sem ritka, ha lehetővé teszik a kiválasztottak delegálását és eljutását tudományos szemináriumokra, rendezvényekre.
Ezeknek a kifizetéseknek a mértéke a beszámoló szerint rendkívül magas összegre rúg. 2013 és 2022 között 12,1 milliárd dollárt fizetett a gyógyszer- és orvostechnikai eszközipar az orvosoknak, és az USA-ban az összes orvos több mint fele kapott kifizetést ebben az időszakban. Kimutatták, hogy a legtöbb kardioverter-defibrillátor (ICD) behelyezését olyan orvosok végezték, akik az ICD-gyártóktól kaptak valamilyen juttatást. „Az orvosok nem hiszik el – vagy nem akarják elhinni –, hogy az ipar kifizetései befolyásolják őket” – írta a két társszerző. „A kifizetések azonban egyértelműen befolyásolják a döntéshozatalt, finoman a kölcsönösség érzésén, nyíltan pedig a marketing és promóciós juttatásokon keresztül."
Használom az új technikákat, eszközöket, nem vagyok az innováció ellen. És bár nem vagyok érintett, nem vagyok az iparági támogatás motivációja ellen sem - még akkor sem, ha sokszor tapasztaltam igazságtalan és elfogadhatatlan, az anyagi juttatások által kialakított különbségtételt orvos és orvos között az ipar részéről. Ma jobb eszközökkel és hatásosabb gyógyszerekkel rendelkezünk, de az is letagadhatatlan tény, hogy mindennek köze volt haszonszerzési szándékokhoz is.
Egyet kell értenem az irodalom által hangoztatott felfogással, amely szerint erős korlátoknak kell lenniük az orvosok, a betegszervezetek és az ipar között.
Amikor egy gyógyszert vagy eszközöket gyártó cég pénzt költ arra, hogy az eszközt/gyógyszert használók csoportja egy jót vacsorázzon, vagy tanácskozásokra küldi az orvosokat több hetes ország- és városnéző túrák beiktatásával, akkor ennek a pénznek konkrét célja van. Az ipar képviselője mondhatja, hogy ez az oktatásra, tapasztalatszerzésre szóló támogatás egyik formája, de a vonatkozó irodalom leszögezi, hogy valójában 95 százalékban a marketingre költenek így a forgalmazók.
Felvethető az is, hogy bár sok esetben a felületes szemlélő számára úgy tűnhet, ezek a kifizetések viszonylag csekélyek és jelentéktelenek, a valóságban nem azok. Ráadásul még a csekély juttatások is a viszonosság érzéséhez vezetnek. Nyomatékosítsuk, hogy az orvosi kezeléssel kapcsolatos döntéseknek a rendelkezésre álló legjobb bizonyítékokon kell alapulniuk, tehát ideje tudomásul venni a fent leírt jelenséget, és átláthatóságot, felelősséget kell követelni a gyógyítási lánc minden szereplőjétől.
Az egészségügyi technológiák értékelése (HTA) az azokra az orvosi, gazdasági, társadalmi és etikai kérdésekre vonatkozó információk összegzését jelenti, amelyek valamely egészségügyi technológia használatához kapcsolódnak. Egészségügyi technológiának minősülnek például a gyógyszerek, a diagnosztikai és kezelési felszerelések és a megelőzési módszerek. Meglátásom szerint a felsoroltak – az új gyógyszerek, technikai eszközök, módszerek esetében - a betegeket vagy képviselőiket nem vagy alig vonják be az értékelési folyamatba, sőt ez sokszor a nem kiválasztott orvosok számára is homályban marad. Így egy döntés semmiképpen sem lesz betegközpontú.
Összefoglalva: a bizalom javítása érdekében az átláthatóságot, a nyilvánosságot, valamint az orvoslás és az ipar befolyása között világosan húzódó határt az orvos szakmának kell keresnie, és legalább olyan hangosan kell követelnie, mint azt a méltányossági gyógyszertámogatási döntések „civilesítésének” esetében a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégiumának korábbi elnöke tette, igen helyesen.
A szerző aneszteziológus.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.