Magyarország ezt is megcsinálta!, mondta péntek reggeli rádióinterjújában Orbán Viktor miniszterelnök Románia és Bulgária teljes jogú Schengen-taggá válása kapcsán. Úgy fogalmazott, jelentős európai országok blokkolták ennek a két országnak a csatlakozását, és ennek az akadálynak az elhárítása „nem volt kis diplomáciai bravúr”, hiszen „egy olyan ügyről beszélünk, amely több mint egy évtizede halódik”. Való igaz, 2010 második felétől, az első magyar uniós soros elnökség óta húzódik ez az ügy, a 2007-től EU-taggá vált két ország schengeni csatlakozásáról első alkalommal akkor kellett volna döntésnek születnie, hogy már 2011-től kiteljesedjen a szabad mozgás övezete. Akkor még bizonyára nem voltunk eléggé „világpolitikai tényező”, ahhoz, hogy megakadályozzuk azt a közel másfél évtizedes kálváriát, amin a két ország többé-kevésbé igazságtalanul átment. Kétségtelen, hogy Magyarország kezdetektől fogva támogatta Románia Schengen-tagságát, az lett volna abszurd, a nemzeti érdekekkel és az ország gazdasági érdekeivel szembemenő, ha nem így tesz. Az is tény, hogy a mostani magyar uniós soros elnökség kiemelt kérdésként kezelte a Schengen bővítését, mindent megtett annak érdekében, hogy e féléves ciklus felmutathassa ezt a könnyűnek és egyedülinek ígérkező eredményt. Mert hát mással nemigen tudunk büszkélkedni, amikor január elsején átadjuk a stafétabotot a lengyeleknek. A számvetésből azonban sok minden kimaradt.
Például az, hogy a román-bolgár Schengen-tagság idén már nem szorult különösebb támogatásra, maximum hátráltatni tudtuk volna azzal, ha a magyar soros elnökség nem tűzi napirendre. Az ukrajnai háború kontextusában nem volt tovább halasztható a NATO számára rendkívül felértékelődött két fekete-tengeri ország, de kiváltképpen Románia bevétele. Hollandia tavaly ezért adta fel korábbi vétóját, holott Constanta kikötőjének bekapcsolása a vámmentes kereskedelmi övezetbe változatlanul nem kedvez a holland versenytársaknak. Ausztriában szeptemberben volt parlamenti választás, az új Nehammer-kabinetnek már nem kell „bizonyítania” menekültellenes választói felé, az európai testületekkel való további dacolás már csak hátrányt jelentett volna számára.
A diadalittas miniszterelnöki számvetésből azonban látványosan kimaradt, hogy a tavalyi osztrák vétó oka elsősorban Magyarország volt. Bécs arra hivatkozva vétózott, hogy határainál menekültek tömege jelent meg. A pontosítás kedvéért – ez az osztrák-magyar határt jelentette, a menekültek a méregdrága határkerítéssel védett, Schengen-tag Magyarországon át jutottak el zavartalanul az osztrák határra. De hát tavaly ősszel ugyebár nagyüzem volt nálunk, a szlovákiai választás kampányában a szlovák határ magyar oldalán is hirtelen gombamódra jelentek meg a migránsok. Szóval, volt mit törlesztenie a magyar soros elnökségnek. És ha már miniszterelnöki interjúban ekkora súlyt kapott Románia, talán illett volna néhány aggodalmaskodó szót ejteni arról is, hogy az EU- és immár Schengen taggá vált ország épp egy orosz segédlettel végrehajtott szuverenista szélsőbb puccskísérlettel kínlódik.