Miért nem élek boldogabban,
ez a címe a cikknek, amit
olvasok, és közben rájövök,
azért nem vagyok mindennap
egy kicsivel boldogabb,
mert félek, hogy minden elfogy.
Szeretem, ha nem fogynak
el a dolgok, még abból
a mindenízű drazséból is
hagytam, amire az van írva,
Fini, pedig nem finom.
Hova vezet ez a hivalkodás,
hogy mindenből egy keveset
megtartok későbbre?
Az ilyen kérdések után
kéne levetkőznünk a rossz
szokásainkat. Kezdve azzal,
hogy szétszakítjuk az életünket
béklyózó sötétítőfüggöny szálait,
ahogy a cikkben írják. De az én
életem előtt nem függöny van,
hanem csupasz ablak, ahonnan
mindennap ugyanazt látom,
és kicsinyesség volna azt gondolni,
hogy ez gyönyörködtet.