Hozzávalók:
1 fej szép kelkáposzta, másfél-két kg-os – Úgy fogom elkészíteni, ahogy az anyám szokta. Nem úgy, ahogy a tiéd! Tudom, a tiéd mindent jobban csinál mindig, mint az enyém. Azaz csak csinált, tegnapig. Én tényleg szerettem az anyósomat, veszekedni is mindig csak miattad veszekedtünk. A kórházban is az én kezemet szorongatta, nem csoda, ha nem a tiédet, te jóformán csak anyák napján köszöntötted, ha én nem szólok, mindig elfeledkezel a névnapjáról és a születésnapjáról is. Téged soha nem szólított fiának, engem mindig úgy hívott, kislányom. Még most is, hogy betöltöttem a hatvankilencet. Te mindig csak Lackó voltál neki. Ó, ne hidd, nem azért hívott kislányának, mert demens volt, és soha nem jutott eszébe a nevem! Nem! Ezt most csak irigységből mondod nekem.
Fél kiló filézett csirkemell – Persze a szüleid nem tudtak róla, hogy mindig megvadultál egy szép női melltől, formás comboktól, most legutóbb, az ötvenötödik érettségi találkozódon szedted össze a nagy mellű Vicát, azt állítottad, több évtizedes szerelem, de röhögnöm kellett, mikor lógó orral és egyébbel kullogtál haza egy hét múlva, mert kidobott az a nő, amikor kiderült, nős vagy. A nagy mell és a szép hosszú comb nem mindig jár együtt a becstelenséggel…
2-3 darab főzőhagyma – Ne aggódj, nem miattad sírok. Tudod, hagymát pucolok… nem te vagy az első férfi, aki hetven után megbomlik, pánikrohamot kap, és nagykanállal próbálja az élet maradékát behabzsolni. Átéltük ezt már negyvenéves korod körül is. Persze nem tudom, mit mondjak majd a lányainknak, ennyi idősen ez már aggasztó. Hát… szokás szerint semmit sem fogok mondani, védelek, azaz inkább őket, hogy ne okozzak csalódást a gyerekeknek. Jocóka hiába a legidősebb unokánk, rendesen kiakadt, amikor az utcán meglátott andalogni, csókolózgatni a Vicával. Milyen érzés volt, amikor a tizenhat éves odalépett hozzád, és megkérdezte, nagypapa, ki ez a csaj, akit markolászol? Azt hiszem, már a lányaink is tudhatják…
Készülj, öreg, csodás karácsonyunk lesz!
1 kg krumpli – A mama, amikor azon az utolsó napon magához tért, és már azt hittük, végre jobban van, vihetjük haza, megragadta a karodat, odahúzta az arcod az övéhez, és halkan, hogy szinte alig hallottam, azt súgta neked, Lackóm, ne légy olyan, mint az apád volt. Aztán hallottam, ahogy sóhajt egy nagyot, hogy ti, férfiak mind csak a bajnak vagytok nekünk. Te Lackó! Soha nem meséltél az apádról! Milyen volt? Amikor megismerkedtünk, rá egy hétre halt meg az öreg. Valójában nem is volt olyan öreg, talán ötven lehetett. Mikor is született? Ja, jótól kérdezem…
Pirospaprika, só, köménymag, bors, ízlés szerint – Egy hét múlva karácsony, most már csak ilyen könnyű ételeket főzök, aztán úgyis jön a nagy trakta. Piroska is hívott magukhoz, meg Liliék is, de most nem tudnék a szemük elé kerülni, kiégne a szégyentől. Hogy az a vén apjuk…
Újabb gond a nyakamban, főzhetek, süthetek magunkra. Erről is te tehetsz! De most legalább hivatkozhatunk a mama halálára. Igen, ez lesz. Már hívom is őket. Vagy tudod, mit? Inkább te…
Elkészítés:
Pörkölt:
apróra vágjuk a húst és a hagymát. – Tudod, hányszor játszottam el a gondolattal, hogy agyonütlek, de legalábbis elköltözöm tőled? De hát ott voltak a gyerekek, aztán a szüleim betegsége meg az építkezés. – A hagymát megdinszteljük, majd ha üveges, levesszük a tűzről az edényt, és megszórjuk pirospaprikával. – Piroska folyton mondogatta, anya, ezt már nem tűrheted tovább! Lili persze a pártodat fogta, kérdezgetett, mit nem adtam meg neked. De hát az a lány soha nem látott a szemétől, imádott téged, és haragudott rám, nem tudom, miért, pedig csak azt mondtam el neki mindig, ami az igazság, vagy amire éppen rájöttem, mert nem voltam ám vak soha! – Pár percig kevergetjük, aztán beleforgatjuk a húst, ezt is kevergetjük, ízlés szerint fűszerezzük, majd felöntjük vízzel. – Na, most a fiától megtudhatott végre mindent! Neki bizonyára inkább hisz, mint nekem.
Anyád imádott téged, de ahogy múltak az évek, egyre nagyobbakat csalódott benned. Akárcsak én. Csoda, ha végül már csak rajtam keresztül üzent, és velem beszélgetett? Ha tudnád, ez nekem milyen fárasztó volt! De hagytam, hogy mondja, meg hát nekem is volt mit mondanom. Mutogatta a gyerekkori fotóidat, könnyes volt a szeme, láttam a pápaszemén is át, ahogy fokozatosan elvesztett minden illúziót veled kapcsolatban. A három dédunokája tartotta csak benne a lelket.
Tényleg! Tudtad, hogy rájuk íratott mindent? Csak a ház haszonélvezete a miénk életfogytiglan.
A kelkáposzta-főzelék:
Apróra vágjuk a kelkáposztát, és feltesszük főni. Beleszórjuk a kockára vágott burgonyát, és ízlés szerint ezt is fűszerezzük. Ha megpuhult a burgonya, berántjuk, majd még egyszer felforraljuk. – Tudod, öreg, az volt életem legkeményebb időszaka, amikor megtaláltam a bogyókat a szennyeseid alatt. Azt hitted, hülye vagyok, és nem tudom, mik azok? Na persze!
Egy szép nap megüt a guta, aztán lesheted.
Most meg mit szórakozol?
Mozdulj már meg, kész a vacsora.
Miért meredsz olyan ostobán magad elé?
Mindig kitalálsz valamit…
Jó étvágyat!
