A szolgálólány meséje 1985-ös megjelenése óta elegáns helyet foglalt el a totalitárius disztópikus fikciók sorában, a kritikusok által elismert Hulu-sorozat óta pedig széles körben ismertté vált. A feminista aktivistaként is aktív kanadai szerző, Margaret Atwood regényét Renee Nault kanadai művész adaptálta és illusztrálta, A szolgálólány meséje képregényváltozata 2019 márciusában került a polcokra a tengerentúlon, idén pedig magyarul is megjelent a Jelenkor gondozásában.
A regény eredeti, 1985-ös megjelenésekor a konzervatív kereszténység politikai befolyása megugrott az Egyesült Államokban. A regényben egy Jákob Fiai nevű fundamentalista szervezet puccsot indít, megöli az elnököt és megdönti az amerikai alkotmányt. Az új Gileád Köztársaság egy militarizált ószövetségi társadalomként működik. A rezsim mindenkit elnyom, aki nem fehér férfi hívő. A színesbőrűeket kitaszítják a társadalomból, míg a nők, akiket csak szaporítóként értékelnek egy olyan világban, ahol a radioaktív háborús törmelék és a környezetszennyezés pusztítást végez az emberi termékenységen, gyakorlatilag rabszolgák, akiknek tilos tulajdont birtokolniuk, sőt még írniuk és olvasniuk sem szabad.
Keményfedeles, művészi igényességgel illusztrált, hosszabb könyvről lévén szó, nem egyértelmű pusztán képregényről beszélni, az eredeti megnevezése a ’graphic novel’ azaz képregényalbum sokkal találóbb. Bár több vizuális előfutárt lehetett volna követni, Renee Nault a The Hollywood Reporternek elmondta: még azelőtt kezdett el dolgozni a képregényalbumon, hogy a sorozat elérhetővé vált volna, utána pedig szándékosan kerülte az Elisabeth Moss főszereplésével készült filmes munkát, nehogy hatással legyen rá a dizájn vagy a történetmesélés módja. Nault ugyancsak nem látta az 1990-ben készített filmet sem. Mindez a képi világon is tapasztalható, egyedi látásmódú munka, a művész egyszerre esztétikusan és meglepő ötletességgel alkotta meg a képregényalbumot.
Renee Naultot Margaret Atwood kiadója, a Nan A. Talese kereste meg a képregény ötletével – azt hiszem, az egyik ok, amiért engem választottak alkotónak, az lehetett, hogy nem szó szerinti stílusban mesélek, továbbá érdekel a szereplők gondolatainak és érzéseinek ábrázolása. Nagyon szerettem a történet csendes, elgondolkodtató pillanatait; ott rengeteg lehetőség van arra, hogy a karakterek lelkiállapotát nyílt és finom vizuális jelzésekkel is közvetítsem – mondta el a kanadai művész az amerikai lapnak.
Atwood könyvének képregényverziójából jó pár rész kimaradt, hiszen, ha a képi alkotó ragaszkodik az eredeti műhöz, nagyjából háromszor ilyen hosszú adaptációt alkot. Nault kiragadta a kulcsfontosságú jeleneteket, illetve azt kereste, mit tudna tömöríteni a vizualitás eszközeivel. A színhasználat kiemelkedő, nyilván adott a szolgálólányok vérpiros, széles ruhája, mely a képregényalbumban a vér és az erőszak színévé is válik.
Infó: Margaret Atwood – A szolgálólány meséje (képregény), rajzok és adaptáció: Renee Nault, fordította: Csonka Ágnes, Jelenkor, 2024.
