Magyarország fejlődése, versenyképessége szempontjából kiemelt terület az oktatás. Minél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik valaki, annál könnyebben talál állást, valamint olyan munkakörökben tud elhelyezkedni, amelyekkel nemcsak a saját, hanem a nemzeti jövedelmet is gyarapíthatja. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint a foglalkoztatási ráta az egyetemi végzettségűek körében volt a legmagasabb 2023-ban (85,7 százalék), a szakmával és érettségivel rendelkezők esetében ez az arány 72,7 százalék, miközben a szakvégzettséggel rendelkezőknél – érettségi nélküliek – 67,5 százalék, a csak érettségivel rendelkezők között pedig 58,6 százalék. Azoknál, akiknek csak általános iskolai végzettségük van, a foglalkoztatási ráta mindössze 34,8 százalékos.
Éppen ezért az Európai Szociális Alap az Európai Unió egész területén finanszíroz olyan kezdeményezéseket, amelyek célja az oktatás és képzés javítása. Magyarország esetében már a 2004-es uniós csatlakozást követően jelentősen növekedtek az oktatásra fordítható összegek, 2004 és 2006 között mintegy 65 milliárd forintos vissza nem térítendő támogatást vehettünk igénybe a terület fejlesztésére. A 2007–13 közötti időszakban már mintegy 1100 millió euró támogatást lehetett igénybe venni különböző oktatási fejlesztésekre a köznevelésben, a 2014–20-as uniós költségvetési ciklusban pedig több mint 1200 millió eurót. A 2021–27-es időszakra jelentősen növekedtek a köznevelésre fordítható támogatási összegek (összesen több mint 2300 millió euróra), elsősorban amiatt, mert az EU úgy döntött, beszáll a magyarországi pedagógusok bérfejlesztésébe.
Az EU egyik legfontosabb célkitűzése annak biztosítása, hogy a fiatalok befejezzék tanulmányaikat és olyan készségekre tegyenek szerint, amelyek minél versenyképesebbé teszik őket a munkaerőpiacon.
Ebből a szempontból az egyik kiemelt célterület az iskolai lemorzsolódás mértékének csökkentése, a korai iskolaelhagyás arányának mérséklése. Ezen a területen az Unió legfontosabb célja, hogy 2030-ra 9 százalék alá csökkenjen a korai iskolalehagyók aránya a tagországokban. Korai iskolaelhagyóknak azokat a 18–24 éves korosztályba tartozókat tekintjük, akiknek legfeljebb általános iskolai végzettségük van és nem vesznek részt semmilyen képzésben.
A korai iskolaelhagyók aránya Magyarországon 12,6 százalék volt a 18-24 évesek körében 2004-ben, az uniós csatlakozást követően viszont hullámzó tendenciában ugyan, de csökkenésnek indult: 2010-re 10,8 százalékra esett ez az arány. Ezt követően azonban – az uniós folyamatokkal ellentétesen – újra emelkedett, 2017-re 12,5 százalékra nőtt, és 2023-ig alig változott érdemben. Mindez annak ellenére történt, hogy 2014–20 között az Európai Szociális Alapnak köszönhetően mintegy 60 ezer magyar diák és 40 ezer tanár vehetett részt az iskolai eredmények javítását és az iskolai lemorzsolódás arányának csökkentését célzó képzési programokban. A KSH elemzése szerint a romló tendenciák összefüggtek azzal, hogy az Orbán-kormány 2012-ben lecsökkentette a tanköteles kort 18-ról 16 évre.
Az Európai Bizottság Oktatási és Képzési Figyelőjének legfrissebb, 2024-es kiadásában már az olvasható, hogy az oktatást végzettség nélkül elhagyók aránya Magyarországon 11,6 százalékra csökkent 2023-ban, de még mindig magasabb, mint az uniós átlag (9,5 százalék). Magyarország továbbra is a hátsó sorokban kullog, a miénk volt a negyedik legrosszabb eredmény a 27 tagállam között. A jelentés rámutatott arra is, hogy a 16 éves kort betöltők esetében 69 százalékkal nőtt az iskolai lemorzsolódás valószínűsége, miközben a 16-18 éves korú diákok 58 százaléka egyáltalán nem talált munkát.
Egy másik kiemelt cél a felsőfokú végzettséggel rendelkezők számának növelése.
A diplomások esetében nemcsak a foglalkoztatási ráta magasabb, hanem a várható jövedelmük is. A KSH adatai szerint az egyetemi végzettséggel rendelkezők bruttó átlagkeresete 1,05 millió forint volt 2023-ban, a főiskolai diplomával rendelkezőké bruttó 713,8 ezer forint, míg a középfokú végzettségűeknél – attól függően, hogy szakmai végzettséggel, érettségivel, vagy mindkettővel rendelkeznek – bruttó 442,9 ezer és 550,1 ezer forint között alakultak az átlagkeresetek.
Az iskolai végzettség az egészségre és a várható élettartamra is hatással van: az OECD egy 2022-ben publikált felmérése szerint a diplomával rendelkező 25 éves nők átlagosan még 61,3 évig, a férfiak 57,5 évig élhetnek. Az alacsony iskolázottságú 25 éves nők esetében a várható élettartam további 56,1 év, férfiaknál pedig 49,3 év.
Magyarországon az EU-csatlakozást követően fokozatosan emelkedett a felsőfokú végzettségűek aránya a 25–64 éves népesség körében. 2004-ben 16,7 százalék volt a diplomások aránya a KSH adatai szerint, 2023-ban viszont már 29,8 százalék. A középfokú végzettségűek aránya pedig 75,3 százalékról 87,4 százalékra nőtt. Mindezzel együtt a legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezők aránya 24,7 százalékról 12,6 százalékra csökkent. Ugyanakkor a diplomások arányának növekedése 2020 után lelassult, sőt a fiatalabb, 25–34 éves korosztályban – az EU-s tendenciával ellentétben – még csökkent is. A 2004-es évben a 25–34 évesek 18,6 százaléka rendelkezett diplomával, 2014-ben viszont már 32,1 százalékuk. Az Európai Bizottság oktatási jelentése szerint
2023-ban 29,4 százalék volt a diplomás fiatalok aránya, ami az egyik legalacsonyabb arányszám az uniós tagországok között, hiszen az EU-átlag 43,1 százalék.
Vagyis ezen a téren is jelentős lemaradásban vagyunk. Az EU célkitűzése az, hogy a 25-34 évesek 45 százalékának legyen felsőfokú végzettsége 2030-ra.
Bejött az EU és a kormány számítása
Az uniós forrásból biztosított béremelés hatására megállt a pedagóguspályáról történő elvándorlás – állítja Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke.
Milyen hatással volt a közoktatásra az EU-csatlakozás?
Az uniós források 2004 óta történt felhasználásáról nincs átfogó képe a Pedagógusok Szakszervezetének, mert csak a múlt évben csatlakozott az uniós programok végrehajtásának nyomon követését végző monitoring bizottság munkájához. Nem találtunk olyan nyilvános összefoglaló jelentést sem, amelyből megállapítható lenne, hogy a befektetett források megtérültek-e, és megvalósultak-e a kitűzött célok, így nem tudható az sem, hogy hosszú távon pozitív hatást gyakorolnak-e a köznevelési rendszer egészére. Amit biztosan tudunk, hogy a legelső uniós forrásból támogatott TÁMOP 3.1.4 pályázat keretében a pedagógusok átképzéséhez nyújtott módszertan – epochális oktatás, modul rendszerű oktatás, csoportmunkák szervezése – komoly lökést adott a felkészültségükhöz. Pedig ezzel is volt gond.
Milyen gondok voltak?
Például az, hogy előbb kezdték el a módszerek alkalmazását, mint ahogy a továbbképzések megtörténtek, amiből az első időszakban hatalmas káosz volt. Ezekhez a módszerekhez kidolgoztak tankönyveket, munkafüzeteket, modulokat, komplett módszertani útmutatókat, amelyeket még 10-12 évvel később is titokban használtak a pedagógusok. Ez a módszertan teljes egészében eltér a mostani pedagógia elvektől, hiszen akkor még komoly autonómiával, önállósággal rendelkeztek a pedagógusok. Ekkor kezdődött meg oktatási intézmények interaktív táblákkal történő felszerelése is. Sok helyen még mindig azokat az okostáblákat használják, amelyeket 2004–12 között adtak át az iskoláknak. A pedagógusok laptoppal történő ellátása is ebben a ciklusban indult el. Persze, ahogy lenni szokott, ezen a területen is volt több „furcsa üzlet”, lásd „kakaóbiztos” számítógépek, túlárazott laptop- és tablet-beszerzések.
Mit lehet tudni a programról, amely a tanulói lemorzsolódás csökkentését célozta?
Valóban ekkor indult meg az „Utolsó padból” projekt, ami nem hozott sok kézzelfogható sikert, de a szándék nem kérdőjelezhető meg. Az Integrációs Pedagógiai Rendszer viszont nagyon népszerű volt az intézmények körében. Ennek hatására a 2000-es évek közepén csökkent az alulteljesítő tanulók aránya mind a hazai, mind a nemzetközi mérésekben. De az igazi gond a politikai érdekek mentén történt iskolafelújítási programokkal volt. Nem készültek megfelelő hatástanulmányok a tanulólétszám változásáról, így olyan iskolákat is felújítottak, amelyeket a későbbiekben körzetesíteni kellett, vagy csak az alsó tagozat maradt meg bennük. A sok gyereket befogadó városi intézményeknek viszont csak a felében, harmadában történt felújítás.
Van-e bármilyen hatása a tanárok bérrendezésének, amely részben uniós forrásból történik?
A napjainkban oktatási célra fordított uniós források közül a legnagyobb összeggel a pedagógus életpályát kívánják vonzóvá tenni. Igazi kuriózum, hogy EU-forrást béremelésre fordíthatott a kormány. Az Európai Bizottság és a kormány számítása bejött, és az uniós forrásból biztosított béremelés hatására megállt a pedagóguspályáról történő elvándorlás, már idén érezhetően emelkedett a pályán lévők száma. Különösen fontos az is, hogy a megállapodás hatására a hátrányos helyzetű településen dolgozók sem hagyják el iskolájukat.
