Nem csekély áthallással az MNB vezetése, akárcsak Joe Biden amerikai elnök, a „béna kacsa” állapotában leledzik. Alig több mint két hónapjuk maradt Matolcsy Györgyéknek arra, hogy átadják a stafétabotot Varga Mihálynak és csapatának. (A Monetáris Tanács tagjai többségének 2025 folyamán lejár a mandátuma, bár elvileg újra is választhatók.) Az Egyesült Államokban a politikusok befolyása rendszerint ilyenkor kisebb, mivel már nincsenek sokáig hivatalban. Ezzel szemben akár szabadabban is mozoghatnak, s hozhatnak ellentmondásos döntéseket is (Biden tett is ilyent), mert kevésbé kell tartaniuk a következményektől. A tisztességük abban méretik meg, hogy mekkora teret hagynak a megkezdett folyamatok továbbvitelére, illetve módosítására.
A Monetáris Tanács tagjai nálunk – az elnök kivételével – nem politikai kinevezettek, bár Matolcsy György elnökségének lassacskán tucatnyi esztendeje alatt akadt olyan nem is rövid időszak, amikor efelől erős kétségeink támadhattak. Azonban a magyarországi gigainfláció mértéke kijózanítóan hathatott, mert azóta a kormányzatnak a mindent a növekedési víziónak alávető gazdaságpolitikájával szembemenve a nyílt konfrontációt is felvállalták. A mostani „béna kacsa”-időszakban elsőrendű feladatuknak megfelelve változatlanul hagyták a 6,5 százalékos alapkamatot, mert az ismételten erősödő pénzromlási ütem lefékezését fontosabbnak tartották, mint a növekedési kilátások megalapozatlan ösztönzését. Természetesen a magyar jegybankárok is tisztában vannak azzal, hogy az alacsony infláció és a kamatok időszakának legalábbis egy időre leáldozott. Még két alkalommal dönt jelenlegi összetételében a Monetáris Tanács az alapkamat mértékéről, amelyen aligha módosítanak. S úgy adják majd át a terepet Vargáéknak, hogy a hitelességükön ezúttal nem esik csorba.