elévülés;Btk.-módosítás;Till Tamás;

- Kivétel gyengíti a szabályt

Egyszerre döntött politikailag jól és jogilag bűnrosszul a teljes magyar politikai elit, hogy a Till Tamás gyilkosának szabadon engedése miatt kitört népharag nyomán sebtében módosította a Büntető törvénykönyvet (Btk.-t), elévülhetetlenné téve a 16 évesnél fiatalabbak által elkövetett minősített emberölést.

Azt a politika jól érzékelte, hogy a botrány alapjaiban remegtette meg a teljes, maradék jogállami építményt, egyaránt fenyegetve a kormányt, az ellenzéket, mindenkit.

A magyar társadalom mára torkig van a gyerekek ellen elkövetett különféle ormótlan disznóságokkal. Ha választania kell a joghalál és aközött, hogy az amúgy jogállami alapnormának számító elévülés miatt egy 11 éves kisfiú valamikori gyilkosa szabadon élhessen, akkor immáron gondolkozás nélkül az előbbi mellett dönt. A robbanásveszélyes helyzetben a politikai elit most egy határozott mozdulattal kidobta az ablakon a házból a füstölgő gránátot.

A nagy kérdés csak az: nem most gyújtja-e fel a teljes várost ezzel? Minden valamire való jogtudós, ügyvéd, még Tuzson Bence igazságügyi miniszter is elismerte, hogy tetszik, nem tetszik, a hatályos jog alapján F. János büntethetősége még 2015-ben elévült. Hiába hozták meg a mostani Btk.-módosítást, F. Jánost a január 1. előtt hatályos Btk. alapján kell megítélni.

Az elit most alighanem arra játszik, hogy az ügy elhúzódik, amíg csak lehet – erre a túlterhelt bíróságok miatt mutatkozik esély –, kivárva az alkalmas pillanatot, amikor az itteni bíróság vagy éppen a strasbourgi testület majd kénytelen lesz F. Jánost elévülés miatt felmenteni.

Jobb esetben addig kopik az össz­népi emlékezet, a nép megnyugszik abban, hogy a jövőben már a minősített emberölést 18 éves koruk előtt elkövetők soha nem számíthatnak elévülésre, F. Jánost meg esetleg megmázsálják hamis tanúzásért, mivel korábban próbálta a gyilkosság gyanúját ráterelni régi ismerőseire.

De az is lehet, hogy a közvélemény ismét ott áll, ahol a múlt héten toporgott: paradox módon az írott jog miatt tehetetlen egy valamikori – egyelőre csupán vélelmezett – gyermekgyilkossal szemben.

Borítékolható, hogy lesz olyan politikai dögkeselyű, aki nem lesz rest mondjuk a bíróságokra mutogatni, hogy lám a gaz bírók idehaza vagy odakint, de hazaengedték ezt a csibészt. Sőt. F. János akár kártérítésre is nyugodtan perelhet majd. Rajta valószínűleg nem fog múlni: aki 24 évig vígan, láthatóan gond nélkül együtt élt az emlékkel, hogy brutálisan agyonvert és elásott egy kisfiút, abban egy szemernyi gátlás már nem maradt.

Kérdés, hogy a magyar társadalomban mennyi gátlás marad akkorra. És a jogot éppen szorgalmasan a mellényzsebébe terelgető politikában mennyi gátlás marad. Ebben a légkörben iszonyatos precedenst teremtett a Vármegyei Főügyészség, amikor jól láthatóan a közakaratnak meghajolva utólag büntethetőnek nyilvánította a gyilkosságot – még tanúként – magára vallott F. Jánost. Innentől pattog a laszti, hogy egy vádhatóság mikor, mekkora közfelháborodásnak engedve értelmezze a jogot. Vagy éppen melyik politikus szája íze szerint.