Atlantisz;

- Gyerekgyilkosság holtponton

Atlantisz

A mai napig az ország egyik legrejtélyesebb megoldatlan bűnesete a hétéves gyulai Szathmáry Nikolett meggyilkolása. A kislány a helyi művelődési ház néptáncórájáról indult haza 1998. január 14-én, és soha nem érkezett meg. A táncóra helyszíne és a kislány lakhelye nem esik messze egymástól, a kettő közötti útvonal forgalmas környéknek számít. Édesanyja a kislány lelkére kötötte, hogy a megadott útvonal menjen haza. Két fontos mozzanat: a táncóra aznap tíz perccel korábban ért véget, így Niki egyedül vágott neki az útnak. A másik: annak a lakótelepnek az ABC-je előtt, ahol a kislány az anyjával lakott, találkozott a doktor nénijével, aki egy darabon elkísérte.

Innentől nem tudni semmit. Nikit mintha a föld nyelte volna el. Idehaza soha olyan kiterjedt kutatás és nyomozás nem folyt, mint Szathmáry Nikolett eltűnése ügyében. Édesanyja aznap este nyolckor értesítette a rendőrséget, hogy nem érkezett haza a gyermeke. Másnap Budapestről és a környező megyékből több száz rendőrt vezényeltek a Békés megyei fürdővárosba.

Keresőkutyák sokaságát vetették be, rendőrségi helikopterrel pásztázták a város környékét, olyan adatgyűjtés vette kezdetét, ami valóban példa nélküli.

A közel tízezres Törökzugi lakótelep valamennyi lakóját kikérdezték, ahogyan a kislány által végigjárt útvonal menti utcák lakóit is, de semmilyen értékelhető nyomra nem bukkantak.

Ezt jelezte, hogy nem gyanúsítottak és nem tartóztattak le senkit. A rendőrség előkereste nyilvántartásából a hasonló bűncselekményeket elkövetőket, de ez sem vitt közelebb a megoldáshoz. Három évig eltűnés miatt folyt a nyomozás, fordulat akkor állt be, amikor a város külterületén nádvágó munkások egy műanyag zsákban emberi maradványokat találtak, amikről DNS-vizsgálat igazolta, hogy Niki földi maradványai. A teljes képhez tartozik, hogy elkövetőként egy háromszoros gyilkosságért börtönbüntetését töltő gyulai férfira gyanakodtak a nyomozók, de semmilyen bizonyíték nem volt vele szemben, csupán annyi, hogy a kislány eltűnése idején szabadlábon volt, és két kilométerre lakott Nikiéktől. A nyomozók többször jártak nála a börtönben, de a férfi nem vallott be semmit. Nem sokkal később meghalt. Nem tudjuk, titkát magával vitte-e a sírba, vagy sem. Az ügyet 2003-ban lezárták.

Tizenöt évvel később középiskolai tanárként rövid ideig egy tantestületben dolgoztam a gyilkossági ügy egyik nyomozójával, akivel korábbról ismertük egymást. Képtelen voltam kikerülni, hogy rákérdezzek nála a megoldatlan gyerekgyilkossági ügyre.

A személyesnek is nevezhető szakmai kudarc miatt ez nem volt könnyű feladat.

A börtönben meghalt gyanúsított elméletét vázolta fel, vagyis nem tért ki a beszélgetés elől. Túlzottan mechanikus módszerekkel dolgoztok, protokollok szerint végzitek a munkátokat, nem engedtek teret a fantáziának, ami elvezetne a megoldáshoz – mondtam neki, és gondolatébresztőnek a kezébe nyomtam Dürrenmatt Az ígéret című kisregényét.

Két hónap múlva adta vissza. Nincs időm elolvasni – mondta, és bocsánatkérőn elmosolyodott.